home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

ISTEN SZAVÁNAK IHLETETTSÉGE

Olyan id?ket élünk, amikor joggal tehetjük fel a kérdést: \"Mindazonáltal, az embernek Fia mikor elj?, avagy talál-e hitet a földön?\" (Lk 18:8.)
Lelki sötétség borult a földre és s?r? homály az emberekre. Sok egyházban kétkedéssel és hitetlenül értelmezik a Szentírást. Sokan, nagyon sokan megkérd?jelezik a Biblia igazságát. Az emberi fejtegetés és a halandó szívek képzelgései aláaknázzák Isten Szavának ihletettségét, továbbá a titokzatosság felh?je veszi körül mindazt, amit magától értet?d?nek kellene venni. Semmi nem rajzolódik ki tisztán, élesen. Ez az utolsó napok egyik jellemz?je.
E szent könyv kiállta Sátán támadásait, aki gonosz emberekkel szövetkezett, hogy minden isteni eredet? dolgot homályba és sötétségbe burkoljon. Az Úr azonban - csodatev? hatalma által - meg?rizte a Szentírást, hogy az irányjelz?ként mutathassa a mennybe vezet? utat az emberi családnak. Az isteni kijelentéseket azonban olyan mértékben figyelmen kívül hagyták, hogy mai világunkban nagyon kevesen vannak azok - még a magukat tanítóknak vallók között is -, akik a Biblia Isten szerinti ismeretével rendelkeznek. Vannak magas végzettség?, tanult emberek, de e pásztorok nem táplálják Isten nyáját. Figyelmen kívül hagyják, hogy a Szentírás lapjai kincseket tartogatnak, melyek folyamatosan napvilágra jönnek a fáradhatatlanul kutatók el?tt. Vannak, akik eredetiségre törekedve az írottakon túl bölcselkednek. Az ilyenek bölcsessége balgaság. Id? el?tt csodálatos dolgokat fedeznek fel, de elgondolásaik azt igazolják, hogy valójában nagyon távol vannak az isteni akarat és cél megértését?l. A halandó emberek el?l elrejtett titkok feltárására igyekezve, ahhoz a mocsárban verg?d? emberhez hasonlíthatók, aki maga ugyan képtelen kiszabadulni, másoknak mégis azt magyarázza, hogyan menekedhetnek ki sártengerükb?l.

Azokat példázza ez a leírás, akik a Szentírás vélt tévedéseit próbálják kijavítani. Senki nem teheti jobbá a Szentírást olyan gondolatok közvetítése által, melyek szerint az Úr ezt így és így értette, vagy hogy ezen és azon ezt és azt gondolta.
Némelyek komolyan tekintenek ránk és azt mondják: \"Nem gondoljátok, hogy a másolók vagy fordítók esetleg elkövettek néhány hibát?\" Ez valóban lehetséges, és az a sz?k látókör? személy, aki meginog és megbotlik ennek lehet?ségén és valószín?ségén, az ihletett Ige titkaiban is meg fog botlani, mivel nem képes megérteni Isten céljait. Igen, az ilyenek az egyszer? gondolkodással könnyen belátható, világos tényeken is megbotlanak, és vel?snek és nehéznek tekintik az Istent?l származó világos és gyönyör?séges kijelentéseket. Az összes hiba sem okozhat gondot vagy botránkozást az olyan lélek számára, aki nem kíván bonyodalmat támasztani a legvilágosabban kijelentett igazságok körül.
Isten halandó emberekre bízta Igéjének összeállítását. Az Ige, mely az Ó- és az Újszövetség könyveib?l áll, az elveszett világ lakóinak szánt útjelz?. Isten örökül hagyta az embernek, hogy az irányelvek tanulmányozása és betartása által egyetlen léleknek se kelljen eltévednie a mennybe vezet? úton.
Mindazok, akik a Szentírás kritikus helyeit úgy akarják tisztázni, hogy saját véges tudásukkal megállapítják, mi az ihletett és mi nem, jobban tennék, ha befednék arcukat, mint Illés, amikor a szelíd és halk szót meghallotta. Az Isten és a szent angyalok jelenlétében vannak, akik korokon át ismeretet és világosságot hoztak az embereknek. ?k mondták el nekik, mit tegyenek és mit ne, érdekfeszít? színhelyeken vezetve és mérföldk?t?l mérföldk?ig kísérve ?ket szimbólumok, jelek és illusztrációk által.
Isten, miközben megjelentette az utolsó napokra váró nyomorúságot, nem bízott meg halandó embereket azzal, hogy elrejtett titkok kifürkészésére törekedjenek. Egyetlen embert sem késztetett arra, hogy megítélje, hogy mi az, ami ihletett, és mi az, ami nem. El?fordul, hogy véges ítél?képesség? emberek a Szentírásnak olyanféle vizsgálatát tartják szükségesnek, mely szerint meg kívánják húzni az ihletett és a nem ihletett közti határvonalat. Az ilyenek Jézus elé állnak, hogy megmutassák Neki, hogy van annál jobb út, mint amin ? vezet bennünket.
Én Isten ihletett szavának tekintem a Szentírást, melynek kijelentéseit elejét?l a végéig hiszem. Vannak emberek, akik azt hiszik, van mit kritizálniuk Isten Igéjében. Gondolataikat másokkal is megosztják, ezzel mintegy bizonyítván fels?bbrend? bölcsességüket. Közülük sokan jó képesség?, tanult, szónoki tehetséggel megáldott emberek, akik egész életm?vükben mások gondolkodásának megingatásán fáradoznak a Biblia ihletettségét illet?en. Sokakat megnyernek, hogy ?k is hasonlóképpen gondolkodjanak. Az egész folyamat így terjed egyikt?l a másikig, úgy amint azt Sátán tervezte, mindaddig, míg felismerhetjük Krisztus szavainak teljes értelmét: \"Mindazonáltal, az embernek Fia mikor elj?, avagy talál-é hitet a földön?\" (Lk 18:8).
Testvérek, nehogy a Biblia kritizálásába kezdjetek szóval vagy tettel! Nem az Úr munkája az, Sátán viszont nagy örömmel venné t?letek.
Az embernek Istenre kellene bízni a saját Könyvér?l, az él? kijelentésekr?l való gondoskodást, aki azt eddig is tette. Némelyek megkérd?jelezik a kinyilatkoztatás bizonyos részeit, és két kijelentés látszólagos ellentmondását hibaként értelmezik. Mózes els? könyvét?l kezdve elutasítják azt, amit kérdésesnek tartanak, majd így haladnak tovább. Sátán mindaddig elvezeti ?ket, ameddig kritikájukban elmenni készek, és ameddig csak valamiféle cáfolnivalót találnak a Szentírásban.
Kritikai lelkületüket a gyakorlat élesíti és semmi fel?l nem nyugszanak meg bizonyossággal. Érvelhetsz ilyen embernek, de csak az id?t vesztegeted. Magát a Bibliát is nevetségessé próbálják tenni. Még gúnyolódókká is válnak, és ?k volnának a legjobban meglepve, ha ezt tudtukra adnád.
Testvérek, ragaszkodjatok a Bibliához úgy, ahogyan azt olvassátok! Hagyjatok fel a Biblia érvényességére vonatkozó kritikával! Engedelmeskedjetek az Igének, és egyik?tök sem fog elveszni! Az emberi bölcsesség korokon át saját véges értelmével és korlátolt felfogóképességével méricskélte az Isten Szavát. Ha az Úr, az él? kijelentések szerz?je, felemelné a függönyt és feltárná el?ttük bölcsességét és dics?ségét, akkor ?k semmivé válnának, és úgy kiáltanának fel, mint Ésaiás: \"Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom\" (Ésa 6:5).
Az olvasni nem tudó, a szegény és a gyermek épp úgy megérti az egyszer? és világos kijelentést, mint a feln?tt ember vagy a szellemi óriás. A kivételes szellemi talentumokkal rendelkez?k az igazság gyönyör? és értékes kincseit találhatják az isteni kijelentésekben.

Nehézségekkel, titkokkal és meglep? dolgokkal fog találkozni, melyek tanulmányozása a legnagyobb megelégedéssel töltheti el egész életén keresztül, Isten végtelenségét mégsem merítheti ki.
Alázatos emberek, akiknek csak korlátolt képességeik és lehet?ségeik vannak arra, hogy a Bibliát kiválóan megismerjék: az él? kijelentésekben vigaszt, vezetést és tanácsot találnak. A megváltás terve olyan világos lesz számukra, mint a napsugár. Senkinek sem szükségszer? elvesznie az ismeret hiánya miatt, hacsak nem tudatosan választja a vakságot.
Köszönjük meg Istennek, hogy a Szentírás éppúgy íródott a szegény, mint a tanult ember számára. A Szentírás minden kor és minden társadalmi réteg embereihez szól (16. Kézirat, Minneapolis, 1888 ?sze).

KIFOGÁSOK A BIBLIÁVAL KAPCSOLATBAN

Az emberi elmék különböz?ek. Eltér? neveltetés? és gondolkodású személyek más és más benyomást nyernek ugyanazokról a szavakról. Még ha egy gondolat egészen tiszta és világos is valakinek az elméjében, akkor sem könny? feladat, hogy azt a nyelv útján pontosan adja át egy más vérmérséklet?, neveltetés? és gondolkodású egyénnek. Mégis, ha ?szinte, egyenes emberekhez szól, akkor bármilyen gyakorlati célból egyszer?en és világosan képes közölni mondanivalóját. Ha beszél?társa nem ?szinte és nem akarja belátni, megérteni az igazságot, akkor az mindenben a saját céljainak megfelel?en forgatja majd szavait és nyelvezetét. Beleköt szavaiba és kiforgatja azokat valódi értelmükb?l, hitetlenségbe sodorja magát és azt állítja, hogy társa kijelentései nem igazak.
Az én írásaimat is ilyen módon kezelik mindazok, akik félre kívánják érteni és el akarják ferdíteni azokat. Meghazudtolják Isten igazságát. A szkeptikusok és hitetlenek ugyanúgy bánnak a Szentírással, mint ahogy némelyek azt az én írásaimmal, a könyveim és folyóiratcikkeim kapcsán teszik. Saját céljuknak megfelel?en olvasnak, hogy így megcsorbítsák és félreértelmezzék a kijelentések valódi értelmét. Állítják, a Bibliával bármi alátámasztható, a Bibliából a legkülönböz?bb tanítások is igazolhatók, és minden szekta tudja bizonyítani a maga igazát.

A Biblia íróinak emberi nyelven kellett kifejezniük gondolataikat, de a Szentlélek ihlette ?ket írásra. Nagyon sokan saját tetszésüknek megfelel?en olvassák és értelmezik a Bibliát. Ennek oka egyrészt az ember tökéletlensége, hogy megértse a nyelvet, másrészt pedig az, hogy az igazságot a romlott emberi elme oly zseniálisan képes megcsorbítani. A hiba nem a Szentírásban van. Egymással szembenálló politikai felek is vitáznak a törvényekr?l, és ellentétes nézeteket vallanak a törvények alkalmazását illet?en.
A Szentírás nem egymástól elválaszthatatlan kinyilatkoztatások folyamatos láncaként került az emberekhez, hanem fokról fokra, egymást követ? nemzedékeken keresztül, ahogyan az isteni gondviselés megfelel? lehet?séget látott némelyek késztetésére - különböz? id?kben és különböz? helyeken. Az emberek a Szentlélek vezetése szerint írtak. El?ször rügy fakad, majd bimbó, s végül a gyümölcs; \"terem a föld el?ször füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban\". Pontosan így van ez a Biblia kijelentéseivel is.
A Szentírásban nincs mindig tökéletes szabályszer?ség vagy kézzelfogható egység. Krisztus csodái nem pontos id?rendi sorrendben követik egymást, hanem olyan körülményekb?l adódnak, melyek megkívánták Krisztus hatalmának természetfeletti megnyilvánulását. A Biblia igazságai az elrejtett gyöngyökhöz hasonlók. Er?feszítések árán kell kutatni, ásni utánuk. Azok, akik csak felszínesen gondolkodnak a Bibliáról, felületes tudásukkal - amit ?k igen alaposnak vélnek - a Szentírás ellentmondásairól beszélnek és megkérd?jelezik annak tekintélyét. De azok, akiknek szíve összhangban van az igazsággal és látják kötelességüket, nyitott szívvel kutatják és fogadják el a Bibliát és az isteni késztetést. A világosságot nyert személy lelki egységet, az egészet átszöv? fényes aranyfonalat lát a Bibliában. A drága aranyfonal lefejtéséhez pedig türelemre, gondolkodásra és imára van szükség. A Biblia körül kiélezett viták késztettek kutatásra némelyeket, s közben az igazság drágakövei tárultak fel el?ttük. Sokak könnye hullott, sok ima hangzott el arra kérve az Urat, hogy segítse Igéjének megértését.
A Szentírás nem valamiféle magasztos, emberfeletti nyelven íródott. Jézus, hogy saját szintjükön érje el az embereket, magára vette az emberi természetet. A Bibliának emberi nyelven kell szólnia. Minden emberi egyben tökéletlen is. Különböz? fogalmakat ugyanazzal a szóval fejezünk ki. Nincs külön szavunk minden egyes elgondolásra. A Biblia gyakorlati célokat szolgál.

Az emberek gondolkodása különböz?. Nem mindenki érti egyformán a kifejezéseket és a kijelentéseket. Néhányan saját helyzetüknek és gondolatviláguknak megfelel?en értelmezik a Szentírás szavait. Elfogultság, el?ítélet és szenvedélyek határozottan zavarják a megértést és ködösítik az elmét még a Biblia olvasásakor is. Az Emmaus felé igyekv? tanítványoknak bibliaértelmezésüket illet?en helyreigazításra volt szükségük.
Jézus magát leplezve csatlakozott hozzájuk, és emberként beszélt velük. Mózest?l és a prófétáktól kezdve a Vele kapcsolatos dolgokra tanította ?ket. Egész életét, küldetését, szenvedéseit és halálát illet?en minden úgy alakult, ahogyan azt Isten Igéje el?re megmondta. Jézus megnyitotta a tanítványok értelmét, hogy megérthessék a Szentírást. Milyen hamar kiegyengette az összekuszálódott végeket és megmutatta a Szentírás egységét és isteni igazságát! Mily nagy szükség van a ma él? emberek értelmének is a megnyitására!
A Bibliát ihletett emberek írták, de nem Isten gondolkodás- és kifejezésmódja szerint, hanem emberi módon. Isten, mint író nincs jelen lapjain. Az emberek gyakran mondják, hogy ilyen vagy olyan kifejezés nem vall Istenre. De Isten nem helyezte magát a szavak, a logika vagy a retorika próbája alá a Szentírásban. A Szentírás írói Isten tollforgatói voltak, nem pedig tolla. Figyeljük meg milyen különböz?k voltak a Biblia írói! Nem a Biblia szavai, hanem az írók voltak ihletettek. Az ihletettség nem a szavakra vagy kifejezésekre hat, hanem magára az emberre, akit a Szentlélek befolyása bizonyos gondolatokkal tölt el. A szavak azonban az egyéniség jegyét hordozzák. Az isteni elme és szándék összefonódik az emberivel, s így lesz az emberi kijelentés: Isten Igéje (24. Kézirat, Európa, 1886).

EGYSÉG A KÜLÖNBÖZ?SÉGBEN

Minden fának sajátos jellemz?i vannak, és a levelek között aligha találnánk két egyformát. Egy fa változatossága hozzájárul annak egységes egészként való tökéletességéhez.
Feltehetnénk a kérdést: miért van szükség arra, hogy Máté, Márk, Lukács és János az evangéliumokban - vagy az Apostolok cselekedetei és más írók a különböz? levelekben - ugyanazokról a dolgokról beszéljenek?

Az Úr úgy küldte el Igéjét, ahogy akarta, hogy az eljusson hozzánk. Különféle írókon keresztül szólt hozzánk, akiknek saját egyénisége volt, még akkor is, ha ugyanazt a történelmet jelentették meg. Egy értekezlet beszámolóihoz hasonlítható bizonyságtételeik egy és ugyanazon Könyv lapjain olvashatók, stílusuk azonban különböz?. Mindegyik más tapasztalatokkal rendelkezik. Ez a változatosság mélyíti el azt az ismeretet, aminek különböz? gondolkodású embereket kell elérnie. A gondolatoknak nincs el?re meghatározott formájuk, nem öntvényformából kerülnek ki. Ez igen egyhangúvá tenné olvasásukat. Az efféle egység a báj és a megkülönböztet? szépség elvesztését jelentené...
A minden gondolatok Teremt?je különböz? embereket ugyanarra az elgondolásra vezethet, mégis mindegyik?jük másképpen fogja azt kifejezni, anélkül, hogy ezzel ellentmondásba kerülnének. Nem szabad, hogy ennek a különböz?ségnek a ténye megzavarjon bennünket. Nagyon ritka az, amikor két ember ugyanazon a módon lát és fejez ki egy igazságot. Minden egyén azokat a pontokat ragadja meg, amiket jelleme és m?veltsége folytán értékelni képes. A különböz? tárgyakra es? napfény különböz? színárnyalatot ad a tárgyaknak.
Lelkének ihletése által az Úr olyan igazságot bízott az apostolokra, melyet a Szentlélekt?l kapott értelmi képességeik szerint kellett kifejezésre juttatniuk. Az elme tehát nincs megkötözve, mintha valamiféle öntvényformába lenne kényszerítve (53. Levél, 1900).

AZ ÚR A TÖKÉLETLEN BESZÉD HANGJÁN SZÓL

Az Úr a tökéletlen beszéd hangján szól az emberekhez. Azért tesz így, hogy a föld lakói - elsatnyult érzékeik és homályos, földi befogadó készségük ellenére is - képesek legyenek szavai megértésére. Ebben mutatkozik meg Isten leereszkedése, aki ott találkozik az emberrel, ahol az éppen van. Az egyszer?ségében tökéletes Biblia nem ad választ Isten nagy eszméire, mert a végtelen eszme nem fejezhet? ki pontosan a gondolat véges eszközével. Sokan úgy gondolják, hogy a Biblia kifejezései túlzottak, valójában azonban még ezek az er?s kifejezések is megtorpannak a gondolat nagyszer?sége el?tt, melyet közvetíteniük kell, noha az író a lehet? legkifejez?bb nyelvezetet választotta a legmagasabb iskola igazságainak közvetítésére. A b?nös ember tekintete a mennyei dics?ség világosságának árnyékát képes csak elhordozni (121. Levél, 1901).

SENKI NE MONDJON ÍTÉLETET ISTEN IGÉJE FELETT!

Mind az imaházban (Battle Creek), mind a f?iskolán az ihletettség kérdésér?l volt szó. Néhányan fontosnak tartották azt mondani, hogy a Szentírás egyes részei ihletettek, más része viszont nem. Az Úr feltárta el?ttem, hogy nem ? ihlette a Review-ban [Az utalás olyan cikksorozatra vonatkozik, melynek írója szerint az ihlettségnek \"különböz? fokai\" vannak. Lásd: Review and Herald, 1884. január 15. - Szerkeszt?k.] megjelent, ihletettségr?l szóló cikkeket, és hogy azoknak a f?iskola ifjúságával való megismertetését sem helyeselte. Amikor emberek bírálni kezdik Isten Igéjét, szent területre lépnek. Sokkal jobban tennék, ha félnének és rettegnének, s bölcsességüket bolondságként rejtegetnék. Isten egyetlen embert sem hívott el arra, hogy Igéje felett ítéletet mondjon azáltal, hogy egyes dolgokat ihletettnek nevez, másokat pedig nem. A bizonyságtételekkel hasonlóképpen bántak, és mindez nem Istent?l van (22. Levél, 1889).

Keresőszó:


Keresés helye:


Szabó László
Gátlás helyett áldás


440 Ft
Dvd Film
A Fegyvertelen Hős


1500 Ft
Joe Crews
Miért mondta Isten?


200 Ft
Doug Batchelor
A legfőbb forrás


200 Ft
REK
Kik a Hetednapi Adventisták?


300 Ft
REK
Hogyan jelent meg az élet a Földön?


1000 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes