home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Korai kijelentések magyarázata

[Röviddel az el?bbi három könyv [A Sketch of theristian Experience and Views of Ellen G. White, A Supplement to Experience and Views, Spiritual Gifts, 1. kötet] 1882-es újrakiadása el?tt kérdések vet?dtek fel néhány cikk teljességét és bizonyos szakaszok jelent?ségét illet?en. Ellen G. White ebben az írásában válaszol ezekre a kérdésekre, 1883-ban. Utalás történik a \"zárt ajtó\"-ra vonatkozó tanításokra. A \"zárt ajtó\"-val kapcsolatban lásd még A nagy küzdelem, 429-432. oldalait! - A szerkeszt?k.]

VÁLASZ EGY KIHÍVÁSRA

Mostanában hívták fel figyelmemet egy tizenhat oldalas kiadványra (kiadta C. of Marion, Iowa), mely a következ? címet viseli: Ellen G. White Korai írások cím? munkájának összehasonlítása kés?bbi írásaival. Az író szerint az el?ször kinyomtatott korai látomásaim bizonyos részei azért maradtak ki a nemrégiben kiadott, Ellen G. White Korai írásai cím? könyvb?l, mert ezek a részek olyan tanításokat tartalmaznak, amit népünk ma már nem fogad el.
Azzal is vádol bennünket, hogy teljes új kiadásnak neveztük, melyben csak a szóhasználat tér el az eredetit?l. Miel?tt külön felfigyelnénk azokra a szakaszokra, amiket a szerz? kihagyottnak vél, szükségesnek tartom néhány tény megjegyzését.
Amikor korai látomásaim el?ször jelentek meg könyv formájában, a példányszám nagyon alacsony volt, s így hamar elfogyott. Néhány évvel kés?bb jelent?s adalékokkal toldottuk meg a kiadványt, s egy nagyobb könyvet adtunk ki Ellen G. White keresztény tapasztalatai és látomásai címmel (1851).
A nyomtatási munka kezdeti idejében sokszor költöztünk és munkámból kifolyólag oly sokat kellett utaznom Maine és Texas, valamint Michigan és Kalifornia között - , hogy az els? kiadásnak teljesen nyoma veszett. Amikor tavaly ?sszel úgy határoztunk, hogy újra kiadjuk a Korai írásokat, Michiganb?l kölcsönöztünk egy Tapasztalatok és látomások kötetet. Úgy gondoltuk, hogy a Korai írások els? kiadásának egyik eredeti példányát kaptuk meg. Ezt ki is nyomtattuk, ahogyan azt az el?szóban megjegyeztük, bizonyos nyelvi változtatásokkal. Ha van valakinek a birtokában az els? kiadás bármelyik példánya, az igen nagy szívességet tenne, ha miel?bb elküldené azt nekem. Ígérem, hogy vissza fogom küldeni, mihelyt másolatot készítünk róla.
Egyáltalán nem törekszem egyik valaha kiadott írásom visszatartására sem. Ellenkez?leg, nagy megelégedést jelentene számomra, ha minden egyes általam leírt sort, ami valaha nyomtatásban volt, a közönség elé tárhatnánk.

A BIZONYSÁGTÉTELEK MEGHAMISÍTÁSA ELI CURTIS ÁLTAL

Egy másik tényt is szükséges megemlítenem. Nem vagyok felel?s mindazért, amit t?lem származóként nyomtattak ki. Korai látomásaim els? kiadásának idején több olyan cikk is megjelent, amelyek állítólag saját írásaim arról, amit az Úr nekem mutatott, de amelyek olyan tanításokat tartalmaznak, melyekben én nem hiszek. E cikkek a Curtis úr által szerkesztett lapban jelentek meg.
A lap nevére nem emlékszem pontosan. Az azóta eltelt évek munkája és gondjai következtében a kevésbé lényeges részletek kiestek emlékezetemb?l, de a lényeges pontok tisztán megmaradtak.
Ez az ember teljesen átalakította és megcsonkította a tollamból származó cikkeket. Innen és onnan kiemelt egy-egy mondatot, saját összefüggéséb?l hozzáf?zte megjegyzéseit, majd az én nevemmel látta el azokat, mintha azok közvetlenül t?lem erednének.
Miután láttuk ezeket a cikkeket, írtunk neki, hogy kifejezzük megdöbbenésünket és ellenvéleményünket. Megtiltottuk neki, hogy ezt tegye bizonyságtételeimmel. Azt válaszolta, hogy azt nyomtat, amit csak akar, és hogy tudja, hogy a látomásoknak azt kellene mondaniuk, amit ? kinyomtatott; és azok azt is mondanák, ha én úgy írtam volna le azokat, ahogyan az Úrtól jöttek. Azt mondta, hogy ha a bizonyságtételek a gyülekezet hasznára adattak, akkor neki joga van kedve szerint használni azokat.
Néhány efféle cikk talán még ma is létezik, de én nem vagyok felel?s értük. A korai írások cikkei kikerültek kezem ügyéb?l, s mivel az 1851-ben megjelent Tapasztalatok és látomások volt a legkorábbi, amit használni tudtunk - ugyanis semmi korábbi folyóiratról vagy kiadványról nem volt tudomásunk -, a könyvb?l kimaradó részekért sem vagyok felel?s.

AZ ELS? KIMARADT RÉSZ

Az els? C. által említett írás egy 1847-ben megjelent 24 oldalas kiadványban van, melynek címe: Egy szó a kicsiny nyájhoz. A következ? sorok maradtak ki a Tapasztalatok és látomások kötetb?l:
\"Éppoly lehetetlen volt számukra (akik az 1844-es mozgalom idején feladták hitüket), hogy visszatérjenek az ösvényre és a városba menjenek, mint amilyen lehetetlen volt az, az Isten által megtagadott gonosz világ számára. Egymás után estek el az úton.\"
Idézem a szövegkörnyezetet is, hogy a kifejezések teljesen érthet?ek legyenek: \"Mialatt a családi oltárnál imádkoztunk, Isten Szentlelke kiáradt reám és elragadtattam messze, e sötét világ fölé. Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólt hozzám: �Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb!\' Ismét arrafelé tekintettem és most egy keskeny, egyenes ösvényt pillantottam meg, amely magasan a világ felett emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény túlsó végén volt. Mögöttük, az út kezdetén fényes világosság volt látható, amely az angyal kijelentése szerint �az éjféli kiáltás\' volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt és szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt népe élén és vezette ?ket, s mindaddig, amíg szemüket ?rá irányították, biztonságban voltak. Egyesek csakhamar elcsüggedtek. Ezek azt mondták, hogy a város nagyon messze van, pedig ?k azt hitték, hogy sokkal hamarabb odaérnek. Jézus úgy bátorította ?ket, hogy jobbját felemelte, s bel?le fényesség áradt a Jézust váró hív?kre. Erre mindnyájan így kiáltottak: �Halleluja!\' Voltak azonban olyanok is, akik könnyelm?en megvetették ezt a világosságot és azt mondták, hogy nem Isten vezette ki ?ket ilyen messzire. Ezek mögött kialudt a világosság s lábaik sötétségben botorkáltak; megtántorodtak, elveszítették Jézust szemük el?l s alázuhantak az ösvényr?l az alattuk elterül? sötét, gonosz világba\" (Els? látomásom cím? fejezet).
Ezt követi az a szakasz, ami állítólag az eredeti írásból való volt, nincs azonban benne sem a Tapasztalatok és látomások, sem pedig a Korai írások kötetekben: \"Éppoly lehetetlen volt számukra (akik az 1844-es mozgalom idején feladták hitüket), hogy visszatérjenek az ösvényre és a városba menjenek, mint amilyen lehetetlen volt az, az Isten által megtagadott gonosz világ számára. Egymás után estek el az úton.\"

A \"BEZÁRT AJTÓ\" MEGHATÁROZÁSA

Azt állítják, hogy ezek a kifejezések a \"zárt ajtó\"-ról való tanítást támasztják alá, és hogy ez volt a kés?bbi kiadásokból való elhagyásuk oka. A valóságban viszont semmi mást nem tanítanak, mint amit népünk a mai napig képvisel. Hadd magyarázzam meg!
Az 1844-es csalódást követ?en az adventi néppel egybehangzóan azt gondoltam, hogy a kegyelem ajtaja mindörökre bezárult a világ el?tt. Az Isten nekem adott világossága helyesbítette a tévedést és hozzásegített ahhoz, hogy megértsük a valódi helyzetet.
Még mindig hiszek a \"zárt ajtók\"-ra vonatkozó tanításban, de nem abban az értelemben, ahogyan azt el?ször alkalmaztuk, vagy ahogyan azt ellenz?im most alkalmazzák. Noé idejében is volt egy zárt ajtó. Isten Lelke visszavonult a b?nös emberiség el?l, s az az özönvíz hullámaiba veszett. Maga Isten adta a \"zárt ajtó\" üzenetet Noénak: \"És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ? test; legyen életének ideje százhúsz esztend?\" (1Móz 6:3).
Ábrahám napjaiban is volt egy zárt ajtó. A kegyelem megsz?nt közbenjárni Sodoma lakosai érdekében, így Lót, a felesége és két lánya kivételével mindannyiukat megemésztette az égb?l küldött t?z.
Krisztus napjaiban is volt egy zárt ajtó. Isten Fia kijelentette az akkori nemzetség hitetlen zsidói el?tt: \"Ímé, pusztán hagyatik a ti házatok\" (Mt 23:38).
Az utolsó napok idejére nézve ugyanez a végtelen hatalom jelentette ki Jánoson keresztül: \"Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja\" (Jel 3:7).
Látomásban láttam, és még mindig hiszem, hogy 1844-ben is volt egy zárt ajtó. Sötétségben hagyattak mindazok, akik látták az els? és második angyal világosságát, de elutasították azt. Azok, akik elfogadták és elnyerték a mennyb?l jöv? üzenetet kísér? Szentlelket, de kés?bbiekben hitüket megtagadták és tapasztalatukat becsapásként emlegették, ezáltal szintén elutasították Isten Lelkét, aki emiatt megsz?nt közbenjárni értük.
Akik nem ismerték fel a világosságot, nem voltak b?nösek annak elutasításában. Isten Lelke egyedül azt a réteget nem érhette el, akik szembeszálltak a mennyb?l érkez? világossággal. És ahogy azt már említettem, ebbe az osztályba tartoztak azok, akik elutasították az eléjük tárt üzenetet, és azok is, akik elfogadták ugyan, de kés?bb megtagadták hitüket. Lehet, hogy ?náluk megvolt az istenség látszata és Krisztus követ?inek tartották magukat. De mivel nem volt él? kapcsolatuk Istennel, Sátán csalásai foglyul ejtették ?ket. A látomás err?l a két osztályról szól: azokról akik az elfogadott világosságot kés?bb csalásnak nevezték, és a világ b?nöseir?l, akiket Isten elvetett, mivel ?k is elvetették világosságát. Nincs szó azokról, akik nem ismerték fel a világosságot, s így nem is vétkesek annak elutasításában.
Hogy C. úr bebizonyítsa, hogy hittem és tanítottam a zárt ajtóról szóló tanítást, a Review 1861. június 11-i számából idéz, melyet kilenc kiemelked? testvérünk aláírt. Az idézet a következ?:
\"A m?r?l való akkori elgondolásaink homályosak és határozatlanok voltak. Néhányan, William Millerrel együtt, változatlanul fönntartották 1844-es adventi hív?k elgondolását, mely szerint a világ számára végzett munkánk befejez?dött és az üzenet az eredeti adventi hív?kre korlátozódott. Ez a hit olyan er?teljes volt, hogy tagjaink egyike majdnem visszautasította az üzenetet, mert akit?l azt hallotta, kételkedett megváltásának lehet?ségében, ? ugyanis nem volt az 1844-es mozgalom részese.\"
Ehhez csak annyit adnék hozzá, hogy ugyanazon az alkalmon, amikor arról volt szó, hogy az üzenet nem tárható ez elé a testvér elé, azt a bizonyságtételt kaptam látomásban, hogy bátorítsuk ?t arra, hogy vesse Istenbe reménységét és adja át szívét teljességgel Jézusnak, amit ? ott és akkor meg is tett.

ÉSSZER?TLEN FELTÉTELEZÉS

Az Egy szó a kicsiny nyájhoz cím? könyv egy másik részében az új földön található helyekr?l beszélek és azt a megjegyzést teszem, hogy régi id?k szent embereit láttam. \"Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot, Noét, Dánielt és még sok hozzájuk hasonlót.\" Mivel azt mondom, hogy láttam ezeket az embereket, ellenz?ink azt a következtetést vonják le, hogy akkoriban hittem a lélek halhatatlanságában, és hogy azért hagytam ki ezt a szakaszt, mert nézetem id?közben megváltozott ebben a kérdésben. Itt is csak annyira közelítik meg az igazságot, mint más feltételezések kapcsán.
1844-ben elfogadtam ma is képviselt tanításunkat, mely szerint a lélek nem halhatatlan. Ez a Life Sketches (Életrajzi vázlatok) cím? munkám 170-171. oldalából is kiderül. [1880-as változat; lásd: 1915-ös változat, 49. oldal, valamint a Bizonyságtételek, 39-40. oldal.] Soha, sem szóban, sem írásban, nem közvetítettem mást. Ha ezt a szakaszt a lélek halhatatlanságának tanítása miatt hagytuk volna el, akkor más részeket is ki kellett volna hagynunk.
Els? látomásom leírásában olyan testvérekr?l beszélek a Korai írások 13. oldalán [1882-es változat, a mai változat szerint 17. oldal], akik röviddel azel?tt aludtak el Jézusban. A 14. oldalon [mai kiadás 18-19. oldal] pedig egy olyan csoportról beszélek, melynek tagjai hitük miatt vértanúhalált szenvedtek.
A lélek halhatatlansága nincs nagyobb er?vel jelen a \"kihagyott\" részben, mint ebben a két utolsó hivatkozásban.
Egyszer?en arról a tényr?l van szó, hogy ezekben a látomásokban azokba az id?kbe vitettem el?re, amikor a feltámadt szentek összegy?lnek majd Isten országában. Az ítélet, Krisztus második eljövetele és a szentek megérkezése az új földre hasonlóképpen tárultak elém. Van valaki, aki azt gondolja, hogy ezek már végbementek. Ellenfeleim kimutatják azt a lelkületet, mely arra indítja ?ket, hogy mer? feltételezések ürügyén csalással vádoljanak engem.

PONTATLAN IDÉZÉS

Ebben az idézetben találhatók a következ? szavak is: \"Láttam két aranyvessz?t, melyeken ezüsthajtások voltak, a hajtásokon pedig csodálatos sz?l?fürtök csüngtek.\"
Ellenségeim kinevették azt az \"esetlen és gyerekes kifejezést az ezüst hajtásokról, melyeken sz?l?fürtök n?ttek, és amelyek arany ágakhoz csatlakoztak.\"
Milyen indíték vezette a fenti írót, hogy kiforgassa szavaimat? Nem azt mondtam, hogy a sz?l?fürtök az ezüst hajtásokon n?ttek. Azt írtam le, amit és ahogyan láttam. Nem kell feltételezni, hogy valódi sz?l?k lógtak ezüst szálakon vagy aranyvessz?kön. Ez csak az elém tárt dolgok küls? megjelenése volt. Mindenki naponta használ ehhez hasonló kifejezéseket. Amikor például aranyhídról beszélünk, akkor nem arra gondolunk, hogy az valóságos aranyból készült, hanem arra, hogy az arany fényéhez hasonlít. Ha ugyanezt a szabályt alkalmazzuk szavaimra, akkor a félreértés minden lehet?ségét kizárjuk.

ISTEN PECSÉTJE

A következ? \"kihagyás\" így olvasható: \"Testvérek, áldjuk az Urat azért a különleges alkalomért, ami az él? Isten pecsétjét visel?knek adatott.\" Ebben semmi olyan nincs, amit ma ne így gondolnánk. Ha segítségül hívjuk nyomtatott írásainkat, azok megmutatják azt a hitünket, miszerint az él? igazak a próbaid? lezárulása el?tt el fogják nyerni Isten pecsétjét, és azt is, hogy ezek különleges dics?ségnek örvendhetnek majd Isten országában.

A SZOMBAT MEGTAGADÁSA

A Korai írások 25-28. oldalán (jelenlegi kiadás, 32-35. oldal) olvasható látomásból a következ? szakaszt hiányolták:
\"Ha valaki hitre jutott a szombat kapcsán és annak áldásaiban részesülve meg is tartotta azt, kés?bb azonban elfordult attól és megszegte a szent parancsolatokat, akkor az saját maga el?tt zárta be a Szent Város kapuit. Ez olyan bizonyos, mint a mennyben uralkodó Isten.\"
Azok, akik világosan látták és teljesen elfogadták a negyedik parancsolat igazságát, és részesültek az engedelmességgel járó áldásokban, de kés?bb megtagadták hitüket és vették a bátorságot Isten törvényének megrontására, azt fogják találni, ha az engedetlenség ösvényén kitartanak, hogy Isten városának kapui zárva vannak el?ttük.

\"AZ ID? HAMAROSAN LEJÁR\"

Az 1851-es kiadású Tapasztalatok és látomások kötet egyik kijelentése, mely a Korai írások 49. oldalán (jelen kiadás 56. oldal) olvasható, az arra hivatkozó szerint a bizonyságtételek tévedésének lehet?ségét igazolja:
\"Láttam, hogy az az id?, melyet Jézus a szentek szentjében fog tölteni, hamarosan lejár, és hogy már nagyon kevés id? van hátra.\"
Amint Isten ezt a tárgyat elém tárta, úgy t?nt, hogy Krisztus majdnem bevégezte ez irányú szolgálatát. Azért vádolnak hazugsággal, mert az id? tovább folytatódott, mint ahogy azt bizonyságtételem jelezni látszott. Hogy van ez akkor Krisztus vagy a Tanítványok bizonyságtételével? ?k is félre lettek vezetve?
Pál írja a korinthusiakhoz: \"Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az id? rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vígadnak, mintha nem vígadnának; akik vesznek, mintha semmijök sem volna\" (1Kor 7: 29-30).
A rómaiakhoz írott levélben pedig ezt írja: \"Az éjszaka elmúlt, nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit\" (Róma 13:12).
Krisztus így szól hozzánk szeretett János által, Pátmosz szigetér?l: \"Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az id? közel van\" (Jel 1:3). \"És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ? angyalát, hogy megmutassa az ? szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit\" (Jel 22:6-7).
Isten angyalai nagyon rövidnek mutatják be az id?t az emberekhez szóló üzeneteikben. Én mindig ilyen üzenetet kaptam. Az igaz, hogy az id? tovább folytatódott, mint ahogy azt az üzenet kezdeti idejében vártuk. Megváltónk nem jelent meg olyan hamar, ahogy reméltük. Azonban meghiúsulhat-e az Úr szava? Soha! Emlékeznünk kellene, hogy Isten ígéretei és fenyegetései egyformán feltételhez kötöttek.
Isten az ? munkája bevégzésével bízta meg népét ezen a földön. A harmadik angyal üzenetének hangoznia kell! A hív?k figyelmének a mennyei szenthely felé kell fordulnia, ahová azért ment Krisztus, hogy engesztelést szerezzen népéért. A szombat igazságát is hirdetni kell! Az Úr törvényében esett hézagot ki kell tölteni! Az üzenetnek hangos kiáltással kell szólnia, hogy a föld lakói meghallhassák a figyelmeztetést. Isten embereinek meg kell tisztíttatniuk lelküket igazság és engedelmesség által, hogy az Úr eljövetelekor hiba nélkül állhassanak meg el?tte.
Ha az adventisták az 1844-es nagy csalódást követ?en szilárdan álltak volna hitükben, és egyesült er?vel haladtak volna el?re Isten gondvisel? vezetésében; ha elfogadták volna a harmadik angyal üzenetét és azt a Szentlélek erejével hirdették volna a világnak, akkor megláthatták volna az Isten megváltását. Er?feszítéseik által az Úr nagyszer? munkája be is fejez?dött volna, és jutalmukként Krisztus eljött volna, hogy népét magához vegye.
De a csalódást követ? kétség és elbizonytalanodás id?szakában sok advent hív? feladta hitét. Véleménykülönbségek és megoszlások jöttek az egyházba. A többség szóval és írással támadta azokat, akik Isten gondviselése szerint járva, elfogadták a szombat igazságát és a harmadik angyal üzenetének hirdetésébe kezdtek. Sokan, akiknek idejüket és tehetségüket a világhoz szóló figyelmeztetés hangoztatására kellett volna szánniuk, a szombat igazságának ellenzésébe merültek. Ez szükségessé tette, hogy az igazság képvisel?i az ellenszegül?knek adott válaszadással és az üzenet védelmezésével töltsék idejüket. Ekképpen a munka megakadt, a világ pedig sötétségben maradt. Mennyire más lett volna a történelmünk, ha Isten parancsolatai és Jézus hite egységbe terelték volna a teljes adventi népet!
Nem az Isten akarata volt, hogy Krisztus eljövetele így késsen. Isten nem tervezte, hogy népe, Izrael, negyven évig a pusztában vándoroljon. Azt ígérte, hogy közvetlenül Kánaán földjére fogja vezetni ?ket, és szent, egészséges, és boldog néppé teszi ?ket. De azok, akikhez az ígéret el?ször szólt, nem mehettek be \"hitetlenség miatt\" (Zsid 3:19). Szívüket bosszankodás, lázadás és gy?lölet töltötte el, s így Isten nem teljesíthette hozzájuk intézett ígéretét. A negyven évig tartó hitetlenség, panaszkodás és lázadás kizárta az ?si Izraelt Kánaán földjér?l. Ugyanezek a b?nök késleltették a modern Izrael bejutását a mennyei Kánaánba. Egyik esetben sem Isten ígéretei voltak a hibásak. Az Úr hitvalló népe körében megnyilvánuló hitetlenség, világiasság, szentségtelenség és viszálykodás azok, amik ebben a b?nös és fájdalmas világban tartanak hosszú évekig.
Az eddig említetteken kívül még két olyan részre történt hivatkozás, melyek az els? könyvben benne vannak, de a kés?bbiekb?l kimaradtak. Ezek kapcsán csak annyit mondok, hogy miel?tt érdemben szólhatnék ezekr?l, szükségem van egy azokat tartalmazó könyvre, hogy a hivatkozások helyességér?l és azok eredeti szövegkörnyezetér?l magam is meggy?z?dhessek.

A VÉGID? GÚNYOLÓI

Munkám kezdete óta gy?lölet, rágalmazás és igazságtalanság vesz körül. Az ellenszegül?k, a fanatikusok és a csak küls?ségekre adók alantas gyanúsításokat, hazug szóbeszédeket koholtak ki és buzgón terjesztettek ellenem. Vannak olyan prédikátorok az úgynevezett ortodox egyházakból, akik helységb?l helységbe utaznak, hogy a h.n. adventisták ellen harcoljanak, s ezt Ellen G. White írásaival a kezükben teszik. Ezek maguk az Isten ?rállóinak nevez? prédikátorok készítik el? az utolsó napok gúnyolói munkáját.
A hitetlen világ, az elbukott egyházak prédikátorai és az els? napot ünnepl? adventisták közös er?vel támadják Ellen G. White munkáját. Ez a harc mintegy negyven éve tart, de nem érzem úgy, hogy jogom lenne még csak felfigyelni is gonosz beszédeikre, rágalmazásaikra és célozgatásaikra. Most sem térnék el ett?l a szokásomtól, ha nem tartanék attól, hogy az igazság ellenségei, akik oly nagy örömmel állítják rólam, hogy csaló vagyok, esetleg félrevezetnek néhány ?szinte lelket. Abban a reményben teszem kijelentéseimet, hogy azok által az ?szintén gondolkodók segítségére leszek.
Nem számítok arra, hogy elérem azokat, akik elutasítják az igazság világosságát, akik büszkeségre adták magukat és lelküket hitetlenséggel övezték körül.
Jézus, a Mennyei Felség, aki egyenl? volt Istennel, harminchárom évet töltött ebben a világban, mégis csak néhányan ismerték fel isteni jellemét. Hogyan számíthatnék én, az emberiség oly gyönge, méltatlan és törékeny teremtése nagyobb eredményre, mint amiben a világ Megváltójának része volt.
Amikor odaszántam magam erre a munkára, hogy Isten késztetésének engedve menjek, és azokat a szavakat intézzem az emberekhez, melyeket ? ad, tudtam, hogy ellenállásban, gúnyolásban és üldöztetésben lesz részem. Nem tévedtem. Ha emberi tetszésnyilvánítástól függnék, akkor már régen elkedvetlenedtem volna. De én Jézusra tekintettem, és láttam, hogy ?, akiben semmi hiba nem volt, rossz nyelvek támadásának volt kitéve. Isteni látszatot kelt? kémek követték a Megváltó lépéseit, és minden t?lük telhet?t elkövettek annak érdekében, hogy útját keresztezzék. Noha mindenható volt, mégsem látogatta meg ellenségeit úgy, ahogy azt b?neik miatt megérdemelték volna. Rájuk hozhatta volna haragjának villámait, de nem tette. Képmutatásaikat és csalásaikat metsz? feddésekkel illette, és amikor üzenetét elutasították és életét fenyegették; csendesen továbbállt, hogy az élet szavait egy másik helyen szólja. Gyengeségemben én is igyekeztem a Megváltó példáját követni.

GY?LÖLKÖDÉS AZ IGAZSÁG SZÓSZÓLÓI ELLEN

Milyen elszántan bizonygatták a farizeusok, hogy Krisztus csaló. Mennyire figyelték minden egyes szavát, hogy beszédeit kiforgassák és félremagyarázzák! Büszkeség, el?ítélet és indulat zárta el lelküket Isten Fiának bizonyságtételét?l. Amikor ? világosan megfeddte b?neiket és kijelentette, hogy viselkedésük arról tanúskodik, hogy ?k Sátán gyermekei, akkor azok dühödten visszafordították a vádat: \"Nem megmondtuk, hogy Samáriából való, és hogy ördög van benne?\" Krisztus ellen felhozott minden érvnek hazug alapja volt. Így volt ez István és Pál életében is. De a leger?tlenebb és legkevésbé hiteles kijelentéseknek is hatásuk volt, mivel oly sokan voltak azok a megszenteletlen szív?ek, akik szerették volna, hogy a kijelentések igazak legyenek. Az ilyenek mindenkor készek valami feltételezett tévedésbe vagy hibába kapaszkodni azok kapcsán, akik a nemkívánatos igazságot hirdetik nekik.
Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a hamisságot éhez?k gonosz feltételezéseket tényként igyekeznek beállítani. Bölcs szavai által Krisztus újra és újra megszégyenítette és elcsendesítette ellenségeit, ?k mégis mohón figyeltek minden szóbeszédre és találtak valamilyen ürügyet, hogy ellenkez? kérdéseikkel megkeressék ?t. Elszántan végig akarták vinni céljukat. Nagyon jól tudták, hogyha Jézus folytatni fogja munkáját, akkor sokan hisznek majd benne, s így az írástudók és farizeusok elveszítik az embereken gyakorolt uralmukat. Készek voltak leereszkedni bármilyen tisztátalan és alantas eszközökig, hogy rosszindulatú szándékaikat véghezvigyék ellene. Noha gy?lölték Heródest és udvarát, mégis csatlakoztak hozzájuk, hogy közös tervet sz?jenek Krisztus elvesztésére.

Ilyen lelkületeket tápláltak Isten Fia iránt azok, akik megmentéséért a földre jött. Elvárhatja-e valaki is - aki engedelmes akar lenni Istenhez, és igazságának üzenetét szeretné hirdetni a világnak - , hogy kedvez?bb fogadtatásban részesüljön, mint Krisztus?
Semmi rosszat nem kívánok azoknak, akik Isten fedd?, figyelmeztet? és bátorító üzenetének hatástalanításán fáradoznak. De Krisztus küldötteként az igazság védelmezésébe kell állnom. Kik azok, aki oly lelkesen sorakoznak fel ellenem? Talán a hit tiszta és szent gyermekei? Az újjászületettek? Az isteni természet részesei? Szeretik-e Jézust, és képviselik-e az ? alázatos és szelíd lelkületét? \"...az ? gyümölcseikr?l ismeritek meg ?ket\" (Mt 7:20). Az els? tanítványokhoz hasonlítanak, vagy inkább azokhoz az írástudókhoz és farizeusokhoz, akik szüntelen azon voltak, hogy szavai által csapdába ejtsék Krisztust? Figyeljük meg a hit ?si ellenz?inek lelkiismeretlen eljárását! Törvényismer?k, papok, írástudók és vezet?k fogtak össze, hogy találjanak valamit a világ világossága ellen. Miért akarták ennyire elítélni Krisztust? - Mert nem szerették tanításait és parancsolatait, és mert nem nézték jó szemmel, hogy az emberek elfordultak addigi vezet?ikt?l, s figyelmük feléje irányult.
Az emberi természet azóta sem változott. Senki se áltassa magát azzal, hogy utamba áll, és szavaim hatását próbálja lerombolni. Az ilyenek egy másik urat szolgálnak, s majd el fogják nyerni munkájuk méltó jutalmát. Az ellenszegülés mindaddig létezni fog, amíg Sátán él. Akiket az ? lelke vezérel, mindaddig nem fogják felismerni a Szentlélek hangját, amíg a kijelentés elhangzik: \"Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is\" (Jel 22:11). Az a szándékom, hogy semlegesítsem azok rosszindulatát, akik elvetik azt a világosságot, amit Isten jónak látott elém tárni.

ELEGEND? BIZONYÍTÉK AZ ?SZINTÉK SZÁMÁRA

Isten terve, hogy munkájának isteni jellegér?l elegend? bizonyítékot adjon, hogy így mindazokat meggy?zze, akik ?szintén vágynak az igazság megismerésére. Isten azonban soha nem szünteti meg a kételkedés lehet?ségét. Aki akar, talál okot a kétkedésre és az akadékoskodásra.

Sajnálom azokat, akik a kétkedés és hitetlenség talajára léptek. Örömmel lennék segítségükre, ha tudnék, de a múlt tapasztalata nem sok reménnyel biztat arra nézve, hogy az ilyenek valaha is vissza fognak térni a világossághoz. Semmilyen bizonyíték nem gy?zheti meg az embert az igazságról, ha nem kész feladni büszkeségét és testi természetét, hogy Krisztus iskolájának tanulójává váljék.
Az önz? akarat és büszke véleményhordozás sokakat vezet a mennyb?l jöv? igazság megtagadásához. Sajátos elgondolásokhoz, tetszet?s bibliamagyarázatokhoz és veszélyes tévtanokhoz ragaszkodnak, de mihelyt egy bizonyságtétel helyesbíteni kívánja ?ket, mint Krisztus napjaiban sokan, ?k is haraggal mennek tovább.
Semmit nem számít, hogy az Isten szavát közvetít?k élete és jelleme mennyire feddhetetlen! Ez nem ad nekik semmilyen hitelt. Miért van ez így? Azért, mert az igazságot szólják. Testvérek, ez az én vétkem. De amikor hazug beszéd jár körül, amikor Krisztus követének jellemét alaptalan feltevésekkel és célzásokkal támadják, akkor azokat milyen képtelen hitelességgel fogadják! Mily sokan állnak készen a rágalom felnagyítására és terjesztésére! Az ilyenek megmutatják valódi jellemüket. \"Aki az Istent?l van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istent?l valók (Jn 8:47).
Rágalom és szemrehányás lesz a Jézusban való igazság mellett állók jutalma. \"De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak\" (2Tim 3:12). A b?n ellen világosan felszólalókat éppolyan biztosan gy?lölni fogják, mint Mesterüket, akit?l - az ? nevében végrehajtandó - feladatukat kapták. Miként Krisztus, ?ket is a vallás és a gyülekezet ellenségeinek tartják majd, és minél komolyabb és igazabb igyekezettel dicsérik Istent, annál keser?bb ellenállásba ütköznek majd az istentelenek és képmutatók részér?l. De nem szabad elcsüggednünk, amikor ilyenben van részünk.

FOLYTATNI FOGOM MUNKÁMAT

Mondhatják rólunk, hogy gyengék és bolondok, rajongók, s?t ?rültek vagyunk. Azt is hangoztathatják, amit Krisztusról mondtak: \"...Ördög van benne...\" (Jn 10:20). Munkánk azonban még mindig igaz, amit a Mestert?l kaptunk. Nem emberek dicséretét és tetszésnyilvánítását keresve, hanem az igazságosan ítél?re bízva magunkat: Irányítsuk Jézusra az emberek figyelmét. ? tudja, hogyan segítse azokat, akik - miközben lépéseit követik - bizonyos határig részesülnek az ?t ért rágalmak elhordozásában. Krisztus mindenekben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, hogy tudhassa, hogyan segítsen azokon, akik megkísértetnek.
Bármilyen hamis értelmezést is adnak a bizonyságtételemnek azok, akik az igazság követ?inek tartják magukat, de Istent nem ismerik, alázattal tovább folytatom munkámat. A biztatás, a feddés és a figyelmeztetés Istent?l kapott szavait fogom szólni. Már csak kevés van hátra földi életemb?l. Az Atyától kapott munkát - kegyelméb?l - h?séggel, és annak tudatában látom el, hogy minden tettemnek meg kell jelennie Jahve alapos vizsgálata el?tt (4. Kézirat, 1883).

ELLEN G. WHITE TAPASZTALATA A \"ZÁRT AJTÓ\"-KÉRDÉS KAPCSÁN

Battle Creek, Michigan
1874. augusztus 24.

Kedves Loughborough Testvér!

Isten félelmében kijelentem, hogy Miles Grant, Mrs. Burdick és mások Crisisben megjelent vádjai nem igazak. Az 1844-ben képviselt dolgaimra vonatkozó állítások hasonlóképpen tévesek.
1844 után testvéreimmel együtt úgy hittem, hogy nem lesz több megtér? b?nös. Err?l azonban egy látomásom sem volt. Tisztán és szabadon állíthatom, hogy soha senki nem hallhatott vagy olvashatott t?lem olyan kijelentést, ami az ezen a ponton ellenem felhozott vádakat igazolná.
Keletre történ? els? utazásomkor feltárult el?ttem a mennyei szentéllyel kapcsolatos csodálatos világosság, s megláttam a nyitott és a zárt ajtót. Hittük, hogy az Úr nemsokára eljön az ég felh?iben. Látomásomban viszont láttam, hogy hatalmas munkát kell végeznünk a világban azokért, akik nem ismerték meg és nem utasították el a világosságot. Krisztus azonnali megjelenésére számító testvéreim ezt nem tudták megérteni. Néhányan, különösen a fanatikusok, annak hirdetésével vádoltak, hogy az Úr késlelteti eljövetelét. Láttam, hogy 1844-ben Isten megnyitott egy ajtót, amit senki be nem zárhatott, és bezárt egyet, amit senki meg nem nyithatott. Sötétségbe kerültek mindazok, akik elutasították a második angyal által földünkre hozott üzenetet. És milyen s?r? volt az a sötétség!
Soha nem mondtam vagy írtam olyat, hogy ítélet vagy átok jött a világra. Soha, semmilyen körülmények között nem szóltam így senkihez, akármilyen b?nös is volt. Mindig is a feddés üzeneteit tártam azok elé, akik ilyen metsz? kifejezéseket használtak (2. Levél, 1874).

KRISZTUS ELJÖVETELÉNEK NAPJA ÉS ÓRÁJA

Kedves Testvérn?!

Azt írod, \"néhányan többek között azt állítják, hogy bizonyos korábbi írásaidat felszámolod\". Arra kérem azokat, akik ezt mondják, hogy igazolják kijelentésüket. Tudom, hogy ezt gyakran ismételik, de soha nem bizonyítják. \"Arra hivatkoznak - folytatod, \"hogy az eredeti bizonyságtételek els? kötetében - amit ?k gondosan meg?riztek - világosan kijelented, hogy látomásban el?tted megjelent Krisztus második eljövetelének napja és órája. Érvelésük szerint ez a kijelentés nem állja ki a Biblia próbáját, mivel Krisztus maga mondta, hogy ama napot és órát senki sem tudja, még Isten angyalai sem.\"...
A 145. oldalon (jelen kiadás 285. oldalán) lév? fejezet elejét olvasva meggy?z?dhetsz arról, hogy a mondatok arra az id?re vonatkoznak, amikor Isten szava megszabadítja a szenteket a nyomorúság idejéb?l. Kérlek, szerezd be ezt a könyvet, ha még nincs meg, és olvasd el ezeket a részeket! Pontosan úgy jelentek meg, mint az el?ször kiadott anyag. \"Az ég kinyílt, majd újra bezárult. Állandóan háborgott és mozgott. Hatalmas hegyek gyenge nádszálhoz hasonlóan ingadoztak s óriási sziklákat zúdítottak alá ormaikról. A tengerek forrtak és zúgtak, mint a forró víz a fazékban s hatalmas köveket vetettek ki a szárazra. S mid?n Isten, Jézus eljövetelének napját és óráját kihirdette s átadta népének az örök szövetséget, rövid mondatokban beszélt, minden egyes mondat után szünetet tartott és hangja végiggördült az egész földön\" (Tapasztalatok és látomások, További látomások cím? fejezet, 10. oldal).
Ez a fejezet egyik része. A 11. és 27. oldalon lév? leírások ugyanerre az id?re vonatkoznak. Ez minden, amit valaha is láttam az Úr eljövetelének pontos idejével kapcsolatban. Halvány sejtelmem sincs az Isten hangja által kijelentett id?t illet?en. Hallottam ugyan a hangot, de látomásom után már nem emlékeztem rá. Olyan érdekfeszít?, ünnepélyes látvány vonult el szemeim el?tt, amelyet nyelv nem képes elbeszélni. Minden él? valóságként hatott rám, mert láttam felt?nni a nagy, fehér felh?t, melyen az Emberfia ült (38. Levél, 1888).

KORAI LÁTOMÁS A VILÁGOSSÁG FÉNYCSÓVÁIRÓL

Ifjú lánykoromban az Úr jónak látta megnyitni el?ttem a menny dics?ségét. Látomásban a mennybe vitettem, és az angyal így szólt: \"Nézd!\" Ekkor letekintettem a s?r? sötétségben lév? földre. Leírhatatlan gyötrelmet éreztem e sötétség láttán.
Az angyal újra ezt mondta: \"Nézd!\" Újra a földre tekintettem, és a sötétségben csillagokhoz hasonló fénypontokra lettem figyelmes. Egyre több ilyen fénypont jelent meg, tehát az erkölcsi sötétséget is egyre több csillagszer? fény hatotta át. Az angyal így szólt: \"Ezek azok, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban, és engedelmeskednek szavainak. Ha nem lennének ezek a fénypontok, akkor Isten ítélete rögtön lesújtana törvényének áthágóira.\" Kés?bb láttam, amint a fénypontok egyre fényesebbek lettek. Kelet, Nyugat, Észak és Dél fel?l világítva beragyogták a teljes földet.
Id?nként egy-egy ilyen fénypont homályossá vált, mások pedig kialudtak, és amikor ez történt, sírtak és szomorkodtak a mennyben. Láttam, hogy a világosság sugarai egyenesen Jézustól jöttek, s hogy a világ drága fénypontjait ezek a sugarak keltették életre (Gospel Workers, pp. 378-379., 1892. kiadás).

BEVEZETÉS

Mintegy tizenöt ével Ellen G. White halála után - a kaliforniai elmshaveni irodában - újrasorolták a szerz? kiadatlan írásait, és leveleinek és kéziratainak bizonyos választékát kiadták röpiratok formájában. A különböz? témákat átfogó írások különösképpen a h.n. adventista munkásokhoz szóltak (Keresztény élet; A munka módszerei; Nevelés; A gyülekezet stb.). Ezek el?ször \"Elmshaven Leaflets\", majd kés?bb \"Notebook Leaflets\" néven kerültek kiadásra.
A Notebook Leaflets megjelenését követ? években olyan könyvek születtek Ellen G. White kéziratainak forrásából - mely egyben a röpiratok forrása is volt - , mint például az Egészségügyi misszió; Evangélizáció; Gyermeknevelés; Jóléti misszió; Boldog otthon cím? kiadványok. Ezek a könyvek szinte teljesen átfedték a röpiratok anyagát, s így jelent?sen csökkentették a Notebook Leaflets addig betöltött misszióját és a nyomtatásukra való igényt.
Azonban néhány, természete szerint sokoldalú, a keresztény gyakorlattal és más fontos témákkal foglalkozó röpirat nem került bele az Ellen G. White halála óta kiadott könyvek egyikébe sem. Ezek olvashatók elszórtan a Szemelvényekben. A Notebook Leaflets anyagok legnagyobb csoportja ebben, a keresztény gyakorlati élettel foglalkozó részben található.

WHITE BIZOTTSÁG




Keresőszó:


Keresés helye:


Dr. Tim Amott
Dr. Tim Arnott eü. elõadásai Újpesten


600 Ft
Doug Batchelor
Isten figyelmeztető üzenete az emberiségnek MA


3000 Ft
Simon Tibor
Mindenhol fény legyen


1500 Ft
Szabó László
Gátlás helyett áldás


440 Ft
Ellen Gould White
Evangélizálás


1800 Ft
Joe Crews
A menny


200 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes