home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Jézus szeret? gondoskodása

Miközben írok, mélységes hálát érzek Megváltónk rólunk való gondoskodásáért. Amikor Isten Igéjét olvasom és imára hajtom térdemet, Isten jósága és kegyelme annyira meghat, hogy könyörgésemet nem tudom könnyek nélkül felajánlani. Szívem összetörik és megszelídül, amint mennyei Atyánk jóságára és szeretetére gondolok. Egyre többre éhezem és szomjazom Jézusból ebben az életben. Krisztus értem feszíttetett meg, panaszkodjam-e hát, ha vele együtt én is megfeszíttetem?...
Nem tudhatjuk, mi van még el?ttünk. Egyedüli biztonságunk, ha Krisztussal járunk, kéz a kézben, szívünk tökéletes bizalmával. Nem mondta-e: \"Ragadja meg er?sségemet, kössön békét velem, békét kössön velem\"? Maradjunk közel a Megváltóhoz! Járjunk alázattal vele, teljünk meg szelídségével! Rejtsük el Vele énünket Istenben...

A KÜLS? DÍSZÍTGETÉSE

Félelmetes veszteséget hoznak magukra azok, akik büszkeséget és hiábavalóságot melengetve bókolnak énjüknek, és öltözködésükre és küls? megjelenésükre fordítják azt az id?t és figyelmet, amit a Mester munkájára kellene szánniuk. Sokan, akik küls?re gyönyör? ruhákat öltenek magukra, mit sem tudnak az Isten szemében nagyra tartott bels? ékességr?l. Divatos ruhájuk b?nös és romlott szívet takar, mely tele van hiábavalósággal és büszkeséggel. Nem tudják, mit jelent az \"...odafelvalókat keressék, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén\" (Kol 3:1).
Nap mint nap a Krisztus Lelkével szeretnék betelni. Kegyelmének kincse többet ér számomra, mint az arany, az ezüst, vagy az ékes öltözet. Soha nem éreztem még komolyabb vágyódást a megszentel?désre, mint most.

Amikor testvérn?im kicsit is megértik, mennyit szenvedett Krisztus ?értük, hogy Isten gyermekeivé fogadhassa ?ket, akkor a világi büszkeség és önszeretet nem lesz többé fontos számukra. Nem fogják többé énjüket imádni, és legf?bb tiszteletük tárgya Isten lesz.
Fáj a szívem, amikor Isten megmutatja nekem, hogy milyen sokan bálványozzák énjüket. Krisztus kifizette megváltásuk árát. Erejük teljes szolgálata ?t illeti. De szívük önszeretettel és önmaguk ékesítésének vágyával van tele. Nem figyelmeznek Jézus szavaira: \"Ha valaki én utánam akar j?ni, tagadja meg magát, és vegye fel az ? keresztjét, és kövessen engem\" (Mk 8:34). Saját vágyaik kielégítése elrejti Krisztust szemük el?l. Nem kívánnak szelídséggel és alázattal járni Isten el?tt. Nem tekintenek Jézusra. Nem imádkoznak azért, hogy az ? hasonlatosságára változzanak el. Esetüket példázza az a férfi, aki hétköznapi öltözetben jelent meg a királyi menyegz?n, mert nem tette meg a király által megkívánt el?készületeket. A drága áron szerzett ruhát méltóságon alulinak tartotta. Semmit nem tudott válaszolni a király kérdésére: \"Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincs menyegz?i ruhád...?\" (Mt 22:12). Szótlan maradt, mert vádolta magát.
Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, valóban csak névlegesen azok. Nem tértek meg. El?térbe helyezik az énjüket. Nem ülnek le, hogy tanuljanak Jézus lábainál, mint ahogy Mária tette. Nincsenek készen Krisztus eljövetelére.

A NAGY MEGLEPETÉS

Éjjeli látásban olyan emberek társaságában voltam, kiknek szívét hiábavalóság és önhittség töltötte el. Krisztus el volt rejtve szemük el?l. Hirtelen hangos, tisztán érthet? szavakat hallottam: \"Jézus jön, hogy magához vigye azokat, akik e földön szerették és szolgálták ?t, hogy mindörökké vele legyenek országában.\" A társaságból sokan Jézus elé mentek drága öltözetükben. Szüntelenül ruhájukat figyelték. De amikor meglátták az ? dics?ségét, és felismerték, hogy egymás értékelésében milyen nagy szerepet kapott a küls? megjelenés, megértették, hogy Krisztus szentségének köntöse nélkül állnak, saját ruháikon pedig lelkek vérét hordozzák.
Amikor Krisztus elvitte választottait, ?k nem mentek vele, mivel nem voltak készen. Életükben az én kapta az els? helyet, és amikor a Megváltó eljött, nem voltak felkészülve a vele való találkozásra.
Az ébredéskor kétségbeesett arckifejezésük volt el?ttem, s ez élesen elmémbe vés?dött. Nem tudom elfelejteni ezt a látványt. Bárcsak le tudnám írni a dolgot úgy, ahogyan láttam. Ó, milyen keser? volt azok csalódása, akik nem ismerték meg tapasztalatból a következ? szavak jelentését: \"Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben\" (Kol 3:3).
Sokan kereszténynek vallják magukat, de nem ismerik Krisztust tapasztalatból. Mennyire fáj a szívem ezekért a szánalmas, becsapott, készületlen lelkekért! Amint a gyülekezetekben állva látom az önelégülteket és az önigazultakat, akikr?l tudom, hogy nem készítik magukat arra, hogy elfogadható munkát végezzenek Krisztusért, és hogy békében láthassák meg ?t, a nagy tehert?l nem vagyok képes aludni. Azt kérdezem magamtól: Mit tehetnék ezekért a lelkekért, hogy valódi helyzetük tudatára ébresztené ?ket? Életük mindent átható témája az én. Olyan tisztán szeretném eléjük tárni Krisztust, hogy meglássák ?t, és megsz?njenek önmagukra összpontosítani figyelmüket...
Azok között, akiket a végs? számvetés napján keserves csalódás fog érni, lesznek olyanok, akik küls?leg vallásosak voltak, és akik látszólag keresztény életet éltek. Azonban minden tettüket önzés vezérelt. Erkölcsükkel, befolyásukkal, magas pozíciójukkal és igazság ismeretükkel büszkélkednek, mert azt hiszik, hogy azzal nyerik el Krisztus dicséretét. \"Te el?tted ettünk és ittunk - mondják majd -, és a mi utcáinkon tanítottál\" (Lk 13:26). \"Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben ?ztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?\" (Mt 7:22).
De Krisztus azt mondja: \"Sohasem ismertelek titeket; távozzatok t?lem.\" \"Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát\" (Mt 7:21).
A kérlelés ideje lejárt. Elhangzott a megmásíthatatlan ítélet. Saját alkalmatlanságuk zárta ki ?ket a menny társaságából. [Lásd: Máté 7:24-27!] (91. Levél, 1904.)
A megváltás terve által Isten biztosította a lehet?séget minden b?nös jellemvonás és minden kísértés legy?zésére, bármilyen er?sek is azok (The Review and Herald, 1885. december 22).

Ha Isten népének szívében Krisztus szeretete lakozna; ha a gyülekezeti tagokat az önmegtagadás lelkülete jellemezné; és ha mindannyian mély elszántságot tanúsítanának, akkor nem lenne anyagi hiány a hazai és külföldi missziók támogatására. Forrásaink megsokszorozódnának. Járható ajtók ezrei nyílnának meg el?ttünk. Ha Isten népe véghezvitte volna az ? célját, a kegyelem üzenetének hirdetése által, akkor Krisztus már eljött volna a földre és a szentek beléptek volna Isten városába (Notebook Leaflets, Christian Experience, 1. szám, 1904. február 18. - Union Conference Record [Ausztrál-Ázsia], 1898. október 15).




Keresőszó:


Keresés helye:


REK
Merre keressem...?


10000 Ft
Gyűrűs Istvánné
Gyermeknevelési percek


1000 Ft
Szabó László
Gátlás helyett áldás


440 Ft
Dr. Szigeti Jenő
A Biblia az irodalomtörténet mérlegén


2000 Ft
Joe Crews
Titkos Elragadtatás


200 Ft
Doug Batchelor
Fianl Evnts


900 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes