home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Krisztus megkísértése

Krisztus nem volt olyan kedvez? helyzetben Sátán kísértéseinek leküzdésére, mint Ádám az Édenben, amikor megkísértetett. Isten Fia megalázta magát és magára vette azt az emberi természetet, ami már évezredek távolságában volt az Édent?l, valamint eredeti tisztaságától és ?szinteségét?l. A b?n szörny? nyomokat hagyott az emberiségen az évezredek során. Testi, szellemi és erkölcsi eltorzulás lett úrrá az embereken.
A b?nnek nyoma sem volt meg Ádámban, amikor a kísért? megtámadta az Édenben. Tökéletességének teljében állt Isten el?tt. Szervei és képességei egyformán fejlettek és kiegyensúlyozottak voltak.
A kísértés pusztájában Krisztus Ádám helyén állt, hogy kiállja azt a próbát, amiben ? elbukott. Négyezer évvel azután, hogy Ádám hátat fordított fényes otthonának, Krisztus gy?zelmet aratott a b?nös érdekében. Isten jelenlétét?l elválasztva, az emberiség az egymást követ? generációk során egyre messzebb került eredeti tisztaságától, bölcsességét?l és attól az ismerett?l, melyet Ádám az Édenben magáénak mondhatott. Krisztus elhordozta mindazokat a b?nöket és gyengeségeket, melyek els? eljövetelekor léteztek. Az emberi faj érdekében emberi gyengeségeket hordozva kellett kiállnia Sátánnak minden olyan kísértését, melyek az embereket körülveszik.
Ádámnak mindene megvolt, amire csak szíve vágyott. Semmiben nem szenvedett hiányt. A dics?séges Édenben a b?nnek vagy a romlásnak nem voltak jelei. Isten angyalai szabadon és szeretettel beszélhettek a szent párral. A boldog énekesek örömteli dicséreteket énekeltek az Úrnak. A békés állatok ártatlan vidámsággal játszadoztak Ádám és Éva körül, engedelmeskedve szavuknak. A férfikor teljében lév? Ádám volt a Teremt? legnagyszer?bb alkotása. Isten képmása volt, de valamivel alacsonyabb szinten, mint az angyalok.

KRISZTUS, MINT MÁSODIK ÁDÁM

Milyen ellentéte volt ennek a második Ádám, amikor az elhagyatott pusztába ment, hogy ott egymaga küzdjön Sátán ellen! A b?nesett?l kezdve Krisztus eljöveteléig az emberek mérete és testi ereje csökkent, erkölcsi színvonaluk is egyre mélyebbre süllyedt. Ahhoz, hogy Krisztus felemelje az embereket, saját szintjükön kellett elérnie ?ket. Magára öltötte az emberi természetet, részesült az emberiség gyengeségében és eltorzulásának következményeiben. Aki nem ismerte a b?nt, b?nné lett érettünk. Az emberi nyomorúság legmélyebb szintjéig alázta magát, hogy elérhesse az embereket és visszahozhassa abból a romlásból, amibe a b?n döntötte ?ket.
\"Mert illend? vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dics?ségre, az ? idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé\" (Zsid 2:10). [Zsid 5:9, 2:17-18. versei idézve.]
\"Mert nem oly f?papunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a b?nt\" (Zsid 4:15).
Sátán els? lázadása óta szüntelen harcban állt az isteni vezetéssel. Ádám és Éva megkísértésekor elért sikere és a b?n behozatala a világba bátorsággal töltötte el a f?ellenséget. Sátán büszkén dicsekedett a mennyei angyalok el?tt, hogy amikor majd Krisztus a világba jön és felveszi az emberi természetet, ? er?sebb lesz nála, s így képes lesz legy?zni ?t. Sátán örvendezett, hogy Ádám és Éva nem tudta visszautasítani csábításait, amikor hatást gyakorolt étvágyukra. Az ?si világ lakóit hasonlóképpen ejtette el - romlott étvágyuk és buja szenvedélyeik által. A zsidókat is az étvágy kielégítése terén gy?zte le. Azzal dicsekedett, hogy maga a Mózest és Józsuét támogató Isten Fia sem volt képes ellenállni erejének, mivel választott népét nem tudta Kánaánba vezetni. A pusztában majdnem mindenki meghalt azok közül, akik Egyiptomból elindultak. A szelíd Mózes magára próbálta venni az Istennek kijáró dics?séget. Az Isten különös kegyeit élvez? Dávid és Salamon szintén t?rbe esett, hogy étvágyuk és szenvedélyeik kielégítése által Isten nemtetszését hozzák magukra. Sátán azzal dicsekedett, hogy Isten azon tervének meghiúsításában is sikerrel fog járni, ami az emberiség a Jézus Krisztus általi megváltására irányul.
A megkísértés pusztájában Krisztus negyven napig nem evett. Különleges alkalmakkor Mózes is volt étel nélkül ennyi ideig, de ? nem érzett éhséget. Isten Fiával ellentétben ?t nem kísértette és zaklatta a gonosz és er?s ellenség. Mózes az ?t körülövez? isteni dics?ség támogatását élvezte.

A B?N SZÖRNY? HATÁSA AZ EMBERRE

Sátán azt gondolta, hogy mivel olyan sikeres volt Isten angyalainak a megtévesztésében és Ádám b?nbe ejtésében - Krisztus emberré válásakor ?t is sikerrel legy?zi majd. Örvendezve tekintett kísértései eredményére és az isteni törvény - több mint négyezer éven át tartó - folyamatos áthágásának b?nére. ? hozott b?nt és halált világunkba, ? sodorta romlásba ?sszüleinket és minden kor, ország és réteg megannyi emberét. Hatalma által ? tartott kézben városokat és nemzeteket, míg azok b?nei úgy felgerjesztették Isten haragját, hogy t?z, víz, földrengés, fegyver, éhség és járvány által elpusztította ?ket. Körmönfont és lankadatlan kísértései által uralma alá vonta és olyan félelmetes mértékig fokozta a szenvedélyeket, hogy általuk megrontotta, s?t majdnem ki is irtotta az isteni képmást az emberb?l. Fizikai és erkölcsi ereje oly mértékben megrongálódott, hogy alig ?rzött valamit Ádám édeni méltóságából, jelleméb?l és tökéletes testformájából.
Krisztus els? eljövetelének idejére Sátán kimozdította az embert eredeti tisztaságából, és a tiszta aranyat b?nnel ötvözte egybe. Sátán az Éden magasztos teremtményét a b?n átka alatt nyög? szolgává alacsonyította. Az Ádámot fényruhaként körülövez? dics?ség a b?neset után eltávozott t?le. Isten dics?ségének világossága nem fedezhette el az engedetlenséget és a b?nt. Az egészség és az áldások sokasága helyett a szegénység, a betegség és a szenvedés mindenféle változata lett Ádám gyermekeinek öröksége.
Megtéveszt? hatalma és az ember hiú bölcseletei révén Sátán elérte, hogy az emberek kétségbe vonják és végül megtagadják az isteni kinyilatkoztatást és Isten létezését. Széltében-hosszában erkölcsi romlottságot látott a b?ngy?löl? Isten haragjának kitett emberiség életében. Ördögi diadallal tapasztalta, hogy sokak ösvényét sikerült elhomályosítania, és sokakat Isten törvényének megrontására sarkallhatott. Tetszet?s vonzer?vel ruházta fel a b?nt, hogy ezáltal sokak romlását biztosítani tudja.
Legsikeresebb eljárása az ember megtévesztésére, hogy valódi céljait és jellemét eltitkolva az ember jótev?jének és barátjának adja ki magát. Azzal a tetszet?s mesével áltatja az embereket, hogy nem létezik olyan lázadó, halálos ellenség, aki ellen védekezniük kellene, és az ördög személyének létezése csak képzelgés. Miközben így rejt?zködik, ezreket von ellen?rzése alá. Úgy csapja be ?ket, ahogy Krisztust is be akarta csapni, vagyis hogy ? egy mennyb?l küldött angyal, aki jó munkát végez az emberekért. A tömegeket úgy elvakítja a b?n, hogy nem képesek felismerni Sátán eszközeit. Miközben Sátán örökkévaló romlásukon munkálkodik, ?k mennyei angyalnak kijáró tisztelettel adóznak neki. (The Review and Herald, 1874. július 28.)




Krisztus els? megkísértése


Krisztus Sátán legy?z?jeként és a Sátán által megkötözött foglyok Megváltójaként jött világunkba. Saját gy?zedelmes életével példát adott az embereknek, hogy hozzá hasonlóan ?k is legy?zzék Sátán kísértéseit. Mihelyt Krisztus elérkezett a megkísértés pusztájába, ábrázata megváltozott. Elt?nt róla az Isten trónjáról visszaver?d? dicsfény, mely akkor világította meg arcát, amikor az egek megnyíltak el?tte, és az Atya hangja Fiának jelentette ki ?t, akiben gyönyör?ségét leli. A világ b?neinek terhe nyomasztotta lelkét, ábrázatára elmondhatatlan fájdalom ült ki: a gyötrelemnek olyan mélysége, melyet az elbukott ember fel sem foghatott. Megérezte a világot elárasztó átok elsöpr? viharát. Felismerte a világot uraló kényeztetett étvágy és szentségtelen szenvedély hatalmát, mely elmondhatatlan szenvedést hozott az emberre.
Az étvágy uralma egyre növekedett és er?södött az Ádám törvényszegése utáni nemzedékek során, mígnem az emberiség erkölcsi ereje annyira legyengült, hogy saját erejük által nem voltak képesek gy?zelemre jutni. Az emberek érdekében Krisztusnak kellett gy?zni az étvágyat érint? leger?sebb próbában. Egyedül kellett kiállnia a kísértést, senkinek nem volt szabad segítségére lennie, megvigasztalnia és támogatnia. A sötétség er?ivel kellett szembeszállnia.
Mivel az ember meggyengült állapotában nem tudta leküzdeni Sátán kísértéseinek erejét, Jézus vállalkozott a teher elhordozására, hogy az emberek érdekében gy?zzön az étvágy hatalma felett. Önmegtagadást és kitartást kellett tanúsítania, valamint az éhség gyötr? hullámainak ellentmondó szilárdságot az alapelvek mellett. Az éhségnél, s?t a halálnál is er?sebb hatalommal kellett uralkodnia az étvágy felett.

A PRÓBA JELENT?SÉGE

Ádámmal ellentétben Krisztus nem a gyönyör?séges Édenben kísértetett meg az étvágy terén. ?t nem vették körül Isten világosságának és szeretetének bizonyítékai. Sivár és elhagyatott pusztában volt, ahol vadállatok voltak körülötte. A környezetben minden visszataszító volt, olyan, amit?l az emberi természet visszariad. Ebben a környezetben böjtölt negyven éjjel és negyven nap, \"és nem evék semmit azokban a napokban\" (Lk 4:2). A hosszú böjt lesoványította Krisztust, aki szörny? éhséget érzett. Ábrázata torz volt, nem az emberek fiaiéhoz hasonló.
Így lépett Krisztus az ? küzdelmébe, hogy legy?zze a hatalmas ellenséget, és megálljon ugyanabban a próbában, melyben Ádám elbukott. Mindezt azért tette, hogy sikeres küzdelem árán megtörje Sátán hatalmát és megmentse az emberiséget a b?neset szégyenét?l.
Minden elveszett, amikor Ádám engedett az étvágy hatalmának. Krisztus, akiben az emberi és isteni természet egyesült, Ádám helyére lépett és majdnem hat hétig állta a szörny?séges böjtöt. A böjt hossza bizonyítja legjobban az étvágy emberek feletti uralmának és b?nösségének mértékét.
Krisztus emberi volta az ember gyarlóságának legmélyebb rejtekeibe hatolt. Azonosította magát a bukott ember gyengeségeivel és szükségeivel, miközben isteni természete megragadta az Örökkévalót. Az emberi törvényszegés vétkének elhordozása nem adott szabadságot Isten törvényének további megrontására. A törvényszegés a törvény adósává tette az embert, az adósságot pedig maga Krisztus fizette meg saját szenvedése által. Krisztus megpróbáltatásai és szenvedései mély benyomást tesznek az emberre az Isten törvénye áthágását illet? hatalmas b?nér?l. Ez b?nbánatra és a törvénynek való engedelmességre indítja az embert, aki az engedelmesség által elfogadásra talál Istennél. Az Úr az embernek tulajdonítja igazságát, s így olyan magas erkölcsi értékrendre emeli, hogy az isteni törvény meg?rzésére irányuló törekvései elfogadhatóak lesznek. Krisztus emberi természetén keresztül megbékéltette az embert Istennel, isteni természetén keresztül pedig Istent az emberrel.
Mihelyt Krisztus hosszú böjtje elkezd?dött a pusztában, Sátán ott termett kísértéseivel. Világossággal vette körül Krisztust, és az Isten trónjáról érkez? angyalok egyikének vallotta magát, akit támogatására és szenvedésének enyhítésére küldött az irgalmas Isten. Megpróbálta elhitetni Krisztussal, hogy Isten nem kívánja meg t?le, hogy végigjárja azt az önmegtagadó és szenvedésteli utat, amire készül. Azt állította, hogy azt az üzenetet hozta a mennyb?l, mely szerint Isten csak engedelmességér?l akart megbizonyosodni.
Sátán azt mondta Krisztusnak, hogy csak rá kell tennie lábát a vérszennyezte ösvényre, de azon járnia már nem szükséges. Ábrahámhoz hasonlóan neki is csak a tökéletes engedelmesség próbáját kellett kiállnia. Azt is állította, hogy ? volt az az angyal, aki visszatartotta Ábrahám kezét, amint Izsákra irányította a kést, és ez az angyal most életének megmentésére jött. Nincs hát szükség arra, hogy belehaljon a gyötrelmes éhségbe, mert majd ? is részt vállal a megváltási terv munkájában, s így megsegíti ?t.
Isten Fia elfordult ezekt?l a ravasz kísértésekt?l, és állhatatos maradt abban a szándékában, hogy minden részletében eleget tegyen annak a tervnek, ami az elbukott emberiség megváltására született. Sátánnak azonban rengeteg el?készített kísértése volt arra, hogy kihasználja Krisztus helyzetét és elejtse ?t. Ha nem sikerült az egyik kísértés, majd egy másikat is megpróbál. Azt gondolta, hogy sikerrel fog járni, mivel Krisztus az emberek szintjére ereszkedett. Azzal áltatta magát, hogy mennyei angyalnak álcázva magát nem leplez?dhet le. Azt színlelte, hogy lesoványodott alakja és a visszataszító környezet miatt kételkedik Krisztus istenségében.
Krisztus tudta, hogy ha felveszi az emberi természetet, akkor küls? megjelenése nem lesz hasonló a mennyei angyalokéhoz. Sátán arra késztette, hogy ha valóban az Isten Fia, akkor adjon bizonyítékot fenséges jellemér?l. Az étvágy kísértésein keresztül közelített Krisztushoz. Ádámot legy?zte ezen a ponton és leszármazottait is uralma alá vonta. Étvágyuk helytelen kielégítésének vétke addig gerjesztette Isten haragját, mígnem b?neik odáig jutottak, hogy Isten özönvíz által pusztította el ?ket a földr?l.
Sátán kísértéseinek engedve Izrael fiai átadták a gondolatok feletti uralmat az étvágynak. Étvágyuk dédelgetése révén olyan súlyos b?nöket követtek el, melyek magukra vonták Isten haragját, így elbuktak a pusztában. Sátán azt gondolta, hogy Krisztust is t?rbe csalhatja ugyanazzal a kísértéssel. Azt mondta neki, hogy a fenséges angyalok egyikét a földre szám?zték, aki teljesen lesoványodott és meggyötört alakja azt fejezi ki, hogy ? az a bukott angyal.

KRISZTUS NEM VITT VÉGHEZ CSODÁT ÖNMAGA ÉRDEKÉBEN

Ezután saját vonzó megjelenésére irányította Krisztus figyelmét. Er?teljes alakját világosság vette körül. Azt állította, hogy közvetlenül a menny trónjáról érkezett küldöttként joga van bizonyítékot követelni Krisztus istenfiúságáról. Ha tudott volna, Sátán örömmel kételkedett volna az Isten Fiához érkez? mennyei szavakban Krisztus keresztségekor. Eltökélt szándéka volt, hogy legy?zze Krisztust, s ha lehetséges, ezzel biztosítsa saját életét és királyságát. El?ször az étvágyon keresztül kísértette meg Krisztust. Ezen a ponton majdnem teljhatalommal rendelkezett a világ felett. Kísértéseit Krisztus környezetének és körülményeinek megfelel?en alakította, s ez majdnem leküzdhetetlenné tette azokat.
Krisztus csodát vihetett volna véghez saját érdekében, de ez nem állt volna összhangban a megváltási tervvel. Krisztus életének csodái azt mutatják, hogy van hatalma arra, hogy csodát tegyen a szenved? emberiség érdekében. Jóságos csodájával ötezer embert vendégelt meg öt kenyérb?l és két kis halból. Lett volna tehát hatalma arra is, hogy csodát tegyen és enyhítse saját éhségét. Sátán azzal áltatta magát, hogy kétséget ébreszthet Krisztusban azokkal a szavakkal kapcsolatban, melyek keresztségekor hangzottak a mennyb?l. Nagy gy?zelmet aratott volna, ha Krisztus megkérd?jelezi istenfiúságát és az Atyja által beszélt szavak igazságát.
Az elhagyott pusztában társ és étel nélkül találta a szenved? Krisztust. A környezet lehangoló és visszataszító volt. Sátán azzal állt el?, hogy Isten nem hagyná Fiát ilyen szükséghelyzetben és gyötrelemben. Azt remélte, hogy meg tudja ingatni Krisztus Atyjába vetett bizalmát, aki megengedte, hogy ilyen szenvedés legyen úrrá rajta a pusztában, ahol ember még soha nem járt. Sátán kétségeket akart ültetni Krisztus elméjében Atyja szeretetét illet?en. Azt remélte, hogy a letörtség és szörny? éhség állapotában segítségül fogja hívni csodatév? hatalmát saját érdekében, s így kivonja magát Atyja gondvisel? kezeib?l. Ez valóságos kísértést jelentett Krisztus számára, de ? egy pillanatra sem állt szóba Sátánnal. Egy pillanatra sem vonta kétségbe Atyja szeretetét, noha leírhatatlan gyötrelem nehezedett vállára. Sátán hozzáért? kísértései nem ingatták meg Isten drága Fiának egyenességét. Atyjába vetett állhatatos bizalmát nem sikerült megrendíteni.

KRISZTUS NEM ÁLLT SZÓBA A KÍSÉRT?VEL

Jézus nem ereszkedett le, hogy megmagyarázza ellenségének istenfiúsága mikéntjét, és mint Isten Fiának, hogyan kell cselekednie. Sátán zaklató és gúnyos modorban utalt Krisztus jelenlegi gyengeségére és kedvez?tlen megjelenésére saját erejével és dics?ségével ellentétben. Azzal gúnyolta Krisztust, hogy ? inkább az angyalok szánalmas képvisel?je, nem a mennyei udvarok elismert királya és parancsnoka. Jelenlegi állapota bizonyítja, hogy mind Isten, mind az emberek megvetették. Azt mondta, hogy ha Krisztus valóban Isten fia és a menny uralkodója, akkor ereje azonos az Istenével, így arra is képes, hogy ezt csoda által bizonyítva a lábánál lév? köveket kenyerekké változtassa és enyhítse éhségét. Sátán ígéretet tett, hogy ha Krisztus ezt megteszi, akkor azonnal aláveti magát fenségének és a közöttük folyó küzdelem örökre lezárul.
Krisztus nem vette tudomásul Sátán becsmérl? gúnyjait. Sátán nem tudta elérni, hogy Krisztus bebizonyítsa hatalmát. Szelíden, visszavágás nélkül viselte a rágalmakat. A keresztségekor a mennyb?l kijelentett szavak nagyon értékesek voltak számára és bizonyították, hogy Atyja helyeselte azokat a lépéseket, melyeket a megváltási tervben az ember helyetteseként és jótállójaként megtenni készült. A megnyílt felh?k és a galamb szimbóluma azt bizonyították, hogy a mennyben lév? Atya egyesíteni fogja erejét a földön tartózkodó Fia erejével, hogy az emberek megszabadulhassanak Sátán fogságából. Isten elfogadta Krisztus törekvését, hogy összekösse a földet a mennyel, a véges embert a végtelen Istennel.
A mennyei Atyától kapott jelek elmondhatatlanul sokat jelentettek Isten Fia számára nehéz szenvedései, valamint a lázadó vezérrel vívott szörny?séges harca idején. Miközben kiállta Isten próbáját a pusztában, és teljes szolgálata idején, semmit nem tett annak érdekében, hogy meggy?zze Sátánt saját hatalmáról és arról, hogy ? a világ Megváltója. Sátánnak volt elég bizonyítéka Krisztus fenséges helyzetér?l. Azért záratott ki a mennyb?l, mert nem volt hajlandó megadni a Jézusnak járó tiszteletet, nem volt hajlandó alávetni magát Neki, ezért Isten ellen való lázadásban tört ki.
Krisztus küldetésének semmilyen részét nem képezte, hogy saját haszna, vagyis szenvedése enyhítése érdekében használja isteni hatalmát. A szenvedéseket önként vette magára. Felvette az emberi természetet, s így el kellett szenvednie az emberiség kellemetlenségeit, betegségeit és nyomorúságát. Nem vihetett véghez csodákat saját érdekében. Mások megmentésére jött. Küldetésének célja az volt, hogy áldásokat, reményt és életet hozzon a lesújtottnak és a szenved?nek. Krisztus az éhség legszörny?bb kínjait szenvedte el, mégis kiállta a kísértéseket. Ugyanazzal az Igével felelt Sátánnak, melyet Mózesen keresztül adott a pusztában vándorló Izraelnek, amikor ételük megfogyatkozott és húst követeltek: \"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik\" (Mt 4:4). Úgy kijelentésével mint példájával, Krisztus megmutatta az embereknek, hogy nem a fizikai éhezés a legnagyobb csapás, ami útjukba jöhet. Sátán azzal áltatta az els? emberpárt, hogy ha esznek a tudás fájának tiltott gyümölcséb?l, akkor az jót hoz majd számukra és biztosítja életüket a halál ellen. Ez pontos ellentéte volt az Isten által kijelentett igazságnak: \"De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz\" (1Móz 2:17). Ha Ádám engedelmeskedett volna, soha nem ismerte volna meg a nélkülözést, a fájdalmat és a halált.
Ha az özönvíz el?tti emberek engedelmeskedtek volna Isten szavának, akkor megmenekültek volna és nem vesztek volna el a víz hullámaiban. Ha a zsidók engedelmeskedtek volna Isten szavainak, akkor ? különleges áldásokban részesítette volna ?ket. De ?k étvágyuk és szenvedélyeik kielégítése következtében elbuktak. Nem engedelmeskedtek Istennek. Megromlott étvágyuk dédelgetése számos és súlyos b?nökhöz vezetett. Ha Isten rendeléseit helyezték volna az els?, testi szükségleteiket pedig a második helyre, akkor - alávetvén magukat Isten választásának a számukra megfelel? ételeket illet?en - egyikük sem bukott volna el a pusztában. Kánaán kívánatos földjén szent és egészséges népként telepedhettek volna le, és egyetlen er?tlen sem lett volna törzseik sorában.
A világ Megváltója b?nné lett az emberiség érdekében. Az ember helyettesévé válva Krisztus nem nyilvánította ki azt a hatalmát, mellyel mint Isten Fia rendelkezett. Az emberek fiai közé sorolta magát. A kísértés megpróbáltatásait emberként kellett hordoznia az emberekért, a legmegpróbáltatóbb körülmények között adva a hitnek és az Atyjában való tökéletes bizalomnak a példáját. Krisztus tudta, hogy Atyja - amikor jónak látja - gondoskodni fog táplálékáról. Keser? helyzetében, amikor az éhség felmérhetetlen er?vel nehezedett rá, a számára kijelölt megpróbáltatás töredékét sem akarta id? el?tt enyhíteni isteni hatalma gyakorlása által.

A bukott embernek nincs hatalma arra, hogy csodákat vigyen véghez saját érdekében. Ha zökken?mentes körülmények között élne, akkor sem volna hatalma kimenekedni a váratlanul rátör? fájdalomból és gyötrelemb?l, és nem tudna gy?zelmet aratni az ellenség felett. Isten célja az, hogy megpróbálja az embereket és így lehet?séget adjon nekik jellemük fejlesztésére. Gyakran nehéz körülményeket enged meg életükben, hogy megpróbálja szeretetében és hatalmában való hitüket és bizalmukat. Krisztus élete tökéletes minta. Szóval és tettel mindig arra tanította az embereket, hogy hagyatkozzanak Istenre, hitüket és bizalmukat ?belé helyezzék.
Krisztus tudta, hogy Sátán hazug volt kezdett?l fogva, és nagy önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy úgy hallgassa meg a nagy csaló állításait, hogy vakmer? kijelentéseiért ne dorgálja meg azonnal. Sátán arra akarta ingerelni Isten Fiát, hogy szálljon vitába vele. Abban reménykedett, hogy így el?nyhöz juthat a végtelenül legyengült és lelki gyötrelemben lév? Krisztussal szemben. Azt tervezte, hogy kiforgatja Krisztus szavait, fölébe kerekedik, majd segítségül hívja a bukott angyalokat, hogy minden erejüket összeszedve legy?zzék.
A világ Megváltója nem került összet?zésbe Sátánnal, aki azért ?zetett ki a mennyb?l, mert nem volt ott méltó maradása többé. Bármilyen csalásra képes volt az, aki a mindenható Isten és Fia ellen tudta fordítani Isten angyalait, megnyerve magának rokonszenvüket. Négyezer éven át harcolt az isteni vezetés ellen, de ez id? alatt kísértésre és megtévesztésre való hatalmából és tudományából semmit sem veszített.

GY?ZELEM KRISZTUS ÁLTAL

Mivel a bukott ember nem tudott gy?zni Sátán ellen emberi er?vel, Krisztus eljött a menny királyi udvaraiból, hogy az emberi és isteni er?t egyesítve segítse az emberiséget. Krisztus tudta, hogy Ádám hatalmas el?nyei révén kiállhatta volna Sátán kísértéseit az Édenben, és gy?zhetett volna felette. Azt is tudta, hogy az Édenkerten kívül nem volt lehetséges az ember számára, hogy saját er?b?l visszautasítsa Sátán kísértéseit, mivel a b?neset elválasztotta ?t Isten világosságától és szeretetét?l. Hogy reményt hozzon az ember életébe, és megmentse a teljes romlástól, megalázta magát és felvette az emberi természetet, hogy isteni erejét emberi er?vel egyesítve saját szintjén érhesse el az embert. Az elbukott fiak és leányok számára megszerzi azt az er?t, amihez saját maguktól nem juthatnának hozzá, hogy az ? nevében gy?zni tudjanak Sátán kísértései fölött. A dics?séges Isten Fia emberi természetben azáltal kerül közelebb az emberekhez, hogy helyettesükké lesz. Azonosítja magát az ember szenvedéseivel és nehézségeivel. Minden ponton megkísértetett, ahol az emberek megkísértetnek, hogy megtudja, hogyan segítse meg ?ket. Krisztus gy?zelemre jutott a b?nös érdekében.
Éjjeli látomásában Jákób létrát látott, ami Isten trónja felé emelkedve kötötte össze a földet a mennyel. Látta Isten angyalait mennyei, ragyogó ruhákba öltözötten, amint fel s alá jártak a mennyben ezen a fényes létrán. A létra alja a földet érte, teteje pedig a mennyben volt és Isten trónján támaszkodott. Isten trónjának világossága ragyogott a létrán, ami elmondhatatlan dics?séggel sugározta be a földet.
A létra Krisztust jelképezte, aki kapcsolatot teremtett a menny és a föld között. Megalázva magát, Krisztus az emberi fájdalom mélységéig ereszkedett együttérzést és sajnálatot fejezve ki a bukott emberiség iránt, melyet a létra földön nyugvó vége jelképezett Jákób számára. A létra teteje Krisztus isteni hatalmát jelképezte, aki a Végtelen Istenbe kapaszkodva összeköti a mennyet a földdel, és a véges embert a végtelen Istennel. Krisztus kapcsolatot teremt Isten és ember között. Angyalok járhatnak a menny és a föld között, hogy a szeretet üzeneteit vigyék az elbukott emberiségnek, így szolgáljanak azoknak, akik a megváltás örökösei lesznek.
Ádám és Éva igen kedvez? körülményeknek örvendhetett a mennyben. Kiváltságuk volt, hogy Istennel és az angyalokkal beszélhessenek. A b?n kárhoztatása nélkül éltek. Isten és az angyalok világossága vette ?ket körül. Teremt?jük tanította ?ket. Mindezek ellenére elbuktak a ravasz ellenség hatalma és kísértései alatt. Sátán négyezer éven át munkálkodott az isteni vezetés ellen, és kitartó igyekezete által er?re és tapasztalatra tett szert. Az elbukott ember nem rendelkezik Ádám és Éva Édenben élvezett körülményeivel. Négyezer év óta egyre távolabbra került Istent?l, ezért kísértései felismeréséhez megértéséhez és legy?zéséhez szükséges bölcsessége és ereje fokozatosan meggyengült, míg Sátán diadalmas uralomra tett szert a földön. Az étvágy és a szenvedély, a világ és a hivalkodó b?nök szeretete voltak a gonoszság gyökerei. Ezekb?l sarjadt mindenféle b?n, er?szak és romlás. (The Review and Herald, 1874. augusztus 4. és 18.)



Keresőszó:


Keresés helye:


Agapé Duplaquartett
Agapé: Hálaének zeng


1000 Ft
Fekete István
Bach Schemelli: Énekeskönyv


3200 Ft
Joe Crews
Titkos Elragadtatás


200 Ft
Kay Kuzma
Hogyan segíthetjük gyermekeinket a halál tényének feldolgozásában?


200 Ft
Doug Batchelor