home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

A választ a Jelenések könyve 18. fejezetének első néhány versében találjuk. Itt olvassuk Isten parancsolatát, amelynek kevesen hajlandók napjainkban engedelmeskedni.
„És ezek után láttam más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiáltott teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő tobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallottam más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jel 18:1–5)
Ha mélyrehatóan tanulmányozzuk e verseket, megláthatjuk, hogy az üzenet hatalmas jelentőségű, és bolygónk minden területére nagy befolyást gyakorol majd. A nagy hatalommal rendelkező negyedik angyal óvó figyelmeztetése hangzik fel a meghamisított evangélium ellen, amelyet maga az asszony és leányai tolmácsolnak. Az asszony nemcsak kiesett Isten kegyeiből, de a tévtanítások borának köszönhetően szentségtelen szövetségre lépett a föld királyaival. Minden nemzet paráználkodott vele, mivel támogatták hamis tanításait. Az isteni törvényt áthágó eszméket a saját politikai előmenetelük érdekében használták fel és „az ő tobzódásának erejéből meggazdagodtak”.
Majd hirtelen a negyedik angyal hívását megszakítja egy még erőteljesebb mennyei hang. Ez alkalommal nincs semmi kétség, hogy kinek az üzenete érkezik. Maga Isten szól! Kizárólag egy csoportot, „az én népem”-et szólítja meg az üzenet.
Szó szerint így hangzik: „És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból!” (Jel 18:4) A kép egyre árnyaltabbá válik. Mindazokban a bukott egyházakban vannak őszinte emberek, amelyeket a parázna asszony és leányai jelképeznek. Mivel készségesek az eléjük táruló igazság teljes világosságának elfogadására, Isten üzenetet intéz hozzájuk a kegyelem utolsó hívásával. Minden bizonnyal ez a legmegrázóbb és legdrámaibb hívás, amit emberi fül valaha is hallhatott.
Mit jelent ez? Csak egyetlen válasz létezik. A bukott Babilon által bemutatott egyházak annyira eltávolodtak a bibliai igazságok alapjaitól, hogy Isten már nem tudja őket az övéinek elismerni. Az Ő parancsolatai helyett emberi tradíciókat választva zárták ki magukat a Mindenható nyájának megbízható pásztorai közül.
Körútjaim során szinte minden alkalommal különböző egyházak tagjai jönnek sírva hozzám a kérdéssel: Hogyan viszonyuljanak egyházukhoz, lelkipásztorukhoz? Bátorító, szeretetteljes tanács és a Biblia válaszai helyett arra tanították őket, hogy megszegjék Isten törvényét. Indoklásuk szerint a Tízparancsolat a keresztre lett szegezve, s ez már feloldotta őket a szombat megtartásának kötelezettsége alól. Engedélyt kaptak, hogy a hét bármely más napját kijelölhetik a nyugalom, az imádat napjául.
A hitehagyás és az árulás hatalmas mérteket öltött, és éppen a vezetők erősítették meg híveiket a bűn gyakorlásában. Isten nem hagyhatja jóvá népének, hogy olyan egyházban maradjon, amely lelkileg mélyre süllyedt, és Isten törvényének megszegését tanítja. Az Úr azt akarja, hogy az Ő népe kijöjjön ebből a zűrzavarból.
Milyen félelmet keltő, milyen mélyen az érzelmekre ható parancs ez a legtöbb ember számára, aki először hallja! És mégis, mennyire könnyű megérteni – természetesen vegyes érzések közepette. Ezek az emberek szeretik egyházukat. A legszebb emlékek az istentiszteleti alkalmakhoz – mint a keresztség, a házasság, az Úrra hagyatkozás pillanataihoz – fűzik őket. Ha felismerik a hitehagyás tényét, a kiválás sürgető szükségessége az egyik legnehezebb parancs, amelynek valaha is engedelmeskedniük kellett.
Milyen meglepő, hogy amikor a Szentírás a legerőteljesebb és a legkárhoztatóbb hangnemet használja, vallásos emberekhez szól. Jézus Krisztus határozottan elítélte a farizeusokat, akik igaznak akartak látszani, közben az igazság valamennyi elvét megszegték. Isten a mennyből hasonló módon határozottan szólítja meg az Ő nevét bitorlókat, miközben szándékosan áthágják ¬parancsolatait. Nyilvánvaló rosszallása mindkét vallásos csoport felé irányul –„képmutatók, meszelt sírok, mérges kígyóknak fajzatai, bűnös lelkek fogva tartói, ördögök barlangja, minden tisztátalan és gyűlöletes madár kalitkái” – ez néhány gondolat azok közül, amit velük kapcsolatban Jézus felhozott. Jogos ez az ítélet? Hogy léphetett fel Jézus ilyen keményen azok iránt, akik ennyire vallásosak voltak?
Erre a kérdésre a válasz igazán nagyon fontos. Ezek az egyházak – kivétel nélkül – hozzájárultak ahhoz, hogy az emberi szokások, hagyományok kiszorítsák Isten Igéjének, törvényének egyszerű igazságát. A pogány ünnep kedvéért az Úr szombatjának elutasítását bocsánatos bűnként magyarázták, ahelyett, hogy az igazsághoz ragaszkodtak volna. Jézus így szólt: „Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.” (Mt 15:9)
Pontosan kikre is gondolhatunk, amikor Babilonról és gyermekeiről olvasunk? A válasz: Azokra az egyházakra, amelyek Jézus tanításával ellentétes tanokat hirdetnek. A tévedések, az „izmusok” is félrevezetnek, de az utálatosságok csúcspontja az, ha szándékosan bátorítanak Isten örökérvényű erkölcsi törvényének áthágására. Azzal, hogy az embereket a szombat megszegésére tanítják, azaz annak tagadására, hogy üdvösségünk jegye és pecsétje Krisztusban van, az egyházak Isten népének megrontóivá lettek. Nagyon hamar eljön az idő, amikor ugyanezek az egyházak az Isten iránt engedelmesek ádáz ellenségeivé válnak, és minden befolyásukat latba vetik azért, hogy kierőszakolják az együttműködést a törvényhozással. Ilyen szervezeteket Isten igaz gyermeke nem támogathat. Ez egyenlő lenne e vallásos csoportok téves tanításainak és gyakorlatának elfogadásával.
Nem csoda tehát, hogy Isten félreérthetetlenül hív: „Fussatok ki belőle én népem!” (Jel 18:4) El kell hagyni az Isten törvényét áthágó egyházat! De hova menjenek a bukott egyházakból? Isten akarata szerint gyökértelenné váljanak, ne legyen se egyházuk, se pásztoruk, se közösségük? Semmiképpen sem. Ahogy a prófécia parázna asszonya szimbolizálja a hamis vallást, ugyanúgy a tiszta asszony jelképezi Jézus Krisztus igaz egyházát.

Keresőszó:


Keresés helye:


Faragó József
Mi Atyánk


600 Ft
Ellen Gould White
Pátriárkák és próféták


1800 Ft
Dr. Szigeti Jenő
Tízparancsolat


600 Ft
REK
Tíz évvel élhetsz tovább


1200 Ft
Gaál Éva
Igaz történetek - Barátság


600 Ft
Kay Kuzma
Hogyan segíthetjük gyermekeinket a halál tényének feldolgozásában?


200 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes