home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

A hetednapi adventizmus alapítóinak többsége nem csatlakozhatna ma az egyházhoz, ha egyet kellene érteniük közösségünk „27 alapvető hitelvével”. (lásd a függeléket)
Pontosabban nem tudnák elfogadni a Szentháromságról szóló második alapelvet. Joseph Bates számára a Szentháromság tana nem volt bibliai (Autobiography, 204–205. o.), James White „régi trinitárius képtelenségnek” tartotta (Review and Herald, 1852. augusztus 5., 52. o.), M. E. Cornell pedig a nagy hitehagyás gyümölcsének tekintette a vasárnapünneplés és a lélek halhatatlanságának tanával együtt. (Facts for the Times, 76. o.)
Hasonlóképpen a hetednapi adventizmus alapítói közül többeknek gondot okozna negyedik hitelvünk, mely szerint Jézus egyszersmind örök és valóságos Isten. J. N. Andrews szerint ¬„Isten fiának… Isten volt az Atyja, és ezért a múlt örökkévalóságának egy pontján kezdete is volt”. (Review and Herald, 1869. szeptember 7., 84. o.) Az 1888-as minneapolisi konferencián nevezet szerzett E. J. Waggoner pedig 1890-ben ezt írta: „volt egy időpont, amikor Krisztus Istentől származva előjött… ám ez az idő az örökkévalóság napjainak olyannyira a kezdetéhez nyúlik vissza, hogy a véges elme számára gyakorlatilag kezdet nélkül való”. (Christ and His Righteousness, 21–22. o.)
A vezető adventisták többsége a Szentlélek személy voltáról szóló ötödik hitelvet sem tudta volna felkarolni. Uriah Smith sok hívő társához hasonlóan nem csak a Szentháromságot és a Fiú örökkévalóságát tagadta, hanem kortársaihoz hasonlóan a Szentlelket az Atya és a Fiú „isteni, titokzatos kisugárzásának” tartotta, „amely által nagy és végtelen művüket végrehajtják”. Smith másutt a Szentlelket „isteni hatásnak” nevezi, aki nem „az Atyához és a Fiúhoz hasonló személy”. (General Conference Bulletin, 1891, 146. o.; Review and Herald, 1890. október 28., 664. o.)
A korai adventisták zöme azonban nem csupán e három kérdésben tért el modern korabeli örököseiktől, hanem a központi szerepet játszó, zárt ajtóról szóló elképzelésben is, mely szerint a megpróbáltatás ideje, valamint az egyház nagy evangéliumhirdetésének küldetése 1844 októberében járt le. Mint látni fogjuk, még Ellen G. White is osztozott e nézetben. Továbbá az 1840-es és az 1850-es évek első felében az adventisták többségével együtt azt is hitte, hogy a szombat péntek este hat órakor kezdődik és szombat este hatig tart, valamint hogy lehet disznót és a Mózes harmadik könyvében tisztátalannak nevezett más állatok húsát is fogyasztani. (lásd Ministry, 1993. október, 10–15. o.)
Az eddig leírtak fényében az olvasóban felmerülhet a kérdés, vajon igazak-e a fenti állítások, és ha igen, akkor hogyan jutott el a felekezet a korai adventisták nézeteitől a jelenlegi tanbeli álláspontokig. Pontosan e kérdéseket veti fel és vizsgálja meg ez a könyv is. Hogy kellően megértsük az adventizmus tanbeli alakulását, meg kell vizsgálnunk három, a korai hetednapi adventisták eszmei vezetői által felkarolt nézetet: (1) dinamikus elképzelésüket a „jelenvaló igazságról”, (2) a keresztény hit krédójellegű megfogalmazása iránt tanúsított álláspontjukat, és (3) nézetüket a progresszív megértés felé vezető útról.

Keresőszó:


Keresés helye:


REK
Krisztus Zászlóvívői


3000 Ft
Ellen Gould White
Velünk az Isten


200 Ft
REK
Merre keressem...?


10000 Ft
J.S.Bach
János PAssió


1000 Ft
Lancsák Anita
Péter szólt


1200 Ft
Dvd Film
A Fegyvertelen Hős


1500 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes