home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Joseph Bates-nek, valamint James és Ellen G. White-nak (a hetednapi adventizmus három alapítójának) dinamikus elképzelése volt a „jelenvaló igazságról”. Ez a kifejezés egyébként nem csak az ő szóhasználatukban fordult elő. Korábban a milleriták alkalmazták Jézus közvetlen eljövetelére utalva. (Midnight Cry, 1843. augusztus 24., 8. o.) Később a „hetedik hónap mozgalmára” hivatkoztak vele (ti. arra az 1844 őszén tett kijelentésre, mely szerint a második eljövetel ugyanazon év október 22-én lesz (Voice of Truth, 1844. október 2., 144 o.) Tehát a „jelenvaló igazság” kifejezés még a milleriták használatában is a megértés fejlődő dinamikáját mutatja.
Bates a „jelenvaló igazságot” először a szombattal kapcsolatban alkalmazta 1847 januárjában. (The Seventh Day Sabbath: A Perpetual Sign, 1847, iii.) Más helyen a fogalmon Bates a Jelenések könyve 14. fejezetének harmadik angyali üzenetét is érti. (Seal of the Living God, 17. o.) Jelenvaló igazság volt a szombat, a szentély és mindazok a kapcsolódó fogalmak, melyeket a szombatünneplő adventisták 1844 októberétől fogva felfedeztek.
1849-ben James White 2Péter 1:12. versét idézve („erősek vagytok a jelenvaló igazságban”) ezt írja: „Péter idejében jelenvaló igazság volt az igazság, ami az akkori jelenre volt szabva. Az egyháznak mindenkor van jelenvaló igazsága. A mostani az aktuális feladatokra mutat rá, és a helyes álláspontot határozza meg számunkra, akik a nyomorúságos idők tanúi leszünk.” White kétséget kizáróan megegyezett Bates-szel a jelenvaló igazság tartalmát illetően. A Jelenések könyve 14. fejezetének első két angyala már hallatta üzenetét – vallotta ő is –, most pedig a harmadik angyal üzenetének jött el az ideje. (Present Truth, 1849. július, 1. o.)
Amikor 1857-ben arról írt, hogy egyes hívek „hajlamosak eltérni a harmadik angyali üzenethez kapcsolódó nagy igazságoktól jelentéktelen kérdések felé”, James White arra panaszkodott, hogy „képtelenség egyesekkel megláttatni, hogy a jelenvaló igazság a jelen és nem a jövő igazsága; az Ige mint szövétnek azt a helyet ragyogja be világosan, ahol éppen állunk, és nem annyira a távolban lévő utat”. (Review and Herald, 1857. december 31., 61. o.)
Ellen G. White is osztozott férje nézetében a jelenvaló igazság haladó megértésével kapcsolatban. A hetednapi szombattal kapcsolatban írta: „a jelenvaló igazság a mostani nemzedéknek adott próba, melyet a korábbi nemzedékek hívein nem kértek számon”. (Testimonies for the Church vol. 2., 693. o.) Másutt, az 1888-as generálkonferenciai ülésen felmerülő teológiai kérdésekkel kapcsolatban ezt írta: „amit ma az Úr az ő szolgáinak adott hirdetésre, talán húsz évvel ezelőtt nem lett volna jelenvaló igazság, ma azonban Isten üzenete”. (Manuscript vol. 8a., 1888.) A jelenvaló igazság ilyen progresszív megértéséről árulkodik másik két nyilatkozata is, amit 53 év különbséggel vetett papírra. 1850-ben határozottan állította, hogy „nálunk az igazság, ismerjük, hála legyen az Úrnak”. (Ellen G. White a Hastings házaspárnak, 1850. január 11.) Ugyanakkor 1903 júliusában azt írta, hogy „a megértés fejlődni fog, mert az igazság állandóan képes növekedni… Az igazság feltárása nem ért véget. Még csak néhány sugarát gyűjtöttük be”. (Ellen G. White P. T. Magannak, 1903. január 27.)
Bates és a White házaspár egyaránt nyitott volt új fejlemények befogadására az igazság kutatása során. Ezért a disznóhús fogyasztásával kapcsolatos progresszív meggyőződés nem okozott sokkot a korai adventizmusban. Ami azt illeti, a tisztátalan ételek kérdése kiváló betekintést nyújt számunkra abba, hogy Ellen G. White miként tekintett Isten igazságának növekedésére. 1858-ban még megfeddte S. N. Haskellt, amiért ügyet csinált a kérdésből. Ha helytelennek tekinti a disznóhús fogyasztását, írta Haskellnek Ellen G. White, akkor tartsa meg e hitét magának, és ne okozzon zavart másokban. Majd jelentőségteljesen hozzáfűzi: „amennyiben a gyülekezetnek meg kell tartóztatnia magát a disznóhús fogyasztásától, akkor Isten ezt többeknek is ki fogja nyilatkoztatni, és nem csak egy-két embernek. Az egyházát az Úr tanítja meg a feladataira. A Mindenható egy egész népet vezet ki, nem imitt-amott felbukkanó egyéneket, akik közül az egyik ezt, a másik meg azt hiszi… A harmadik angyal egy népet vezet ki és tisztít meg, és e közösségnek az angyallal egységben kell lépnie… Láttam, hogy az Úr an-gyala csak olyan gyorsan vezeti a népet, amilyen gyorsan az befogadni és cselekedni tudja a vele közölt fontos igazságokat.” (Testimonies for the Church vol. 1., 207. o.) Ugyanezen meggyőződésének adott hangot 1905-ben is, amikor megjegyezte, hogy Isten „lépésről lépésre vezet bennünket”. (Counsels to Writers and Editors, 29. o.)
A mozgalom során fiatal vezetők is bizonyságot tettek az alapítók nyitottságáról. 1857-ben Uriah Smith így írt a szombatosok 1844 óta növekvő felfedezéséről: „Az akkoriban felfogott igazságokat már jóval meghaladó igazságokban örvendezhetünk. Azonban nem véljük azt, hogy most már mindent felismertünk, távolról sem. Reméljük, hogy továbbra is előrehaladunk, és utunk egyre világosabb, mind ragyogóbb lesz, mígnem eléri a teljes delet. Tartsuk meg kutató szellemünket, keressük a több fényt, a mélyebb igazságot!” (Review and Herald, 1857. április 30., 205. o.) Hasonlóképpen kiáltott fel J. N. Andrews is: „Inkább odaadok ezer tévhitet egy igazságért!” (Spiritual Gifts vol. 2., 117. o.)
Ezalatt James White, a szombatünneplő adventisták véleménymódosításáról – a szombat kezdő időpontjára utalva – meg¬jegyezte, hogy „hitük más pontját is megváltoztatnák, ha a Szentírásban csak egy jó okot is találnának rá”. (Review and Herald, 1856. február 7., 149. o.)

Keresőszó:


Keresés helye:


Fleischer Katinka
Hívtál Uram


600 Ft
Doug Batchelor
Isten figyelmeztető üzenete az emberiségnek MA


3000 Ft
REK
Tíz évvel élhetsz tovább


1200 Ft
Doug Batchelor
Fianl Evnts


900 Ft
Szabó László
Gátlás helyett áldás


440 Ft
Joe Crews
A menny


200 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes