home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Noha deistaként Miller igen olvasott ember, 1816-os megtérése után már csak egy könyv létezett számára – a Biblia. Akkoriban írja, hogy a Szentírás „lett a boldogságom, és Jézusban barátra leltem”. (William Miller’s Apology and Defence, 5. o.) Tizenhat évvel később ekként vall egyik fiatal lelkészbarátjának: „A Bibliát kell hirdetned, és mindent a Bibliából kell bebizonyítanod, a Bibliát szóljad, és azzal buzdíts, a Bibliát imádkozzad. Szeresd a Bibliát és tegyél meg mindent, ami tőled telik, hogy mások is megszeressék a Bibliát!” (William Miller T. Hendryxnek, 1832. március 26.)
Egy másik alkalommal azt mondja a Szentírásról, hogy az „kincs, amelyet a világ nem tud megvásárolni”. A Biblia számára nemcsak a békesség forrása, és „biztos reménység a jövőre nézve”, hanem „a szellem tápláléka” is, és „hatalmas fegyver a hitetlenség leküzdésében”. Sőt „megmutatja a jövendőbeli eseményeket, és rámutat a szükséges felkészülésre, hogy szembe tudjunk nézni velük”. Miller legszívesebben minden fiatal lelkészt a Szentírás intenzív tanulmányozására sarkallt volna, inkább, mint hogy „holmi szektás krédót” neveljenek beléjük. „Rávenném őket, hogy saját maguknak tanulmányozzák a Bibliát… És ha elméjük nem lenne fogékony erre, nos, akkor más elméjével pecsételném meg őket, homlokukra írnám, hogy bigottak, és kiküldeném őket rabszolgának.” (Midnight Cry, 1842. november 17., 4. o.)
Miller azonban nem csak másokat irányított a Bibliához. Őmaga is gyakorolta, amit hirdetett. Saját kimerítő Írás-ismerete vezette el a megdöbbentő következtetésekig. A tanulmányozáshoz hozzáállása alapos és módszeres volt. A Biblia tanulmányozásának korai szakaszáról írta, hogy Mózes első könyvével kezdte, elolvasva annak minden versét. „Csak olyan gyorsan haladtam – írta –, amennyire egyes szakaszok értelme feltárult előttem.” Ez megkímélte „mindenféle miszticizmus és ellentmondás szégyenétől”. „Ha homályos szakaszra bukkantam – magyarázta –, az volt a gyakorlatom, hogy az adott részt összevetettem minden párhuzamos verssel, és a Cruden [konkordancia] segítségével a Szentírás minden olyan részletét ellenőriztem, amelyben előfordult egyike is azon kulcsszavaknak, amelyeket a homályosnak ítélt szakaszban találtam. Megvizsgálva minden ilyen szó jelentését az adott szövegben, ha a meglátásom megegyezett a Biblia párhuzamos verseivel, a korábbi nehézség egyből megszűnt.” (William Miller’s Apology and Defence, 6. o.)
Miller Biblia-tanulmányozása nem csak alapos volt, de terjedelmes is. Első alkalommal két évébe telt az elolvasása, és úgy tűnik, hogy ez minden idejét igénybe vette. E pontnál „teljesen megbizonyosodtam arról, hogy a Biblia a saját maga értelmezője” és „a kinyilatkoztatott igazságnak olyan rendszere, amelyben még a bolond vándornak sem kell eltévednie”. (uo.) 1818-ra Miller eljutott azokra a következtetésekre, amelyeket élete végéig hirdetett, noha a folytonos Biblia-tanulmányozás még a következő évtizedben is állandóan gazdagította addigi felismeréseit.
Tekintettel arra, hogy a Szentírásban Miller az „értelem lakomáját” (uo., 12. o.) látta, jól átgondolt értelmezési szabályokat alakított ki, amelyek két csoportba sorolandók. Az első öt szabály általános alapelv az egész Biblia értelmezéséhez, míg a fennmaradt kilenc kifejezetten a Biblia profetikus írásaihoz kapcsolódik.
Miller általános elveinek központi gondolata a teljes Biblia értelmezését illetően az „egész Írás” szükségessége, mely szerint egyetlen részletet sem kerülhetünk meg az igazság kutatása során. Miller azonban ezen túl szilárdan hitt abban, hogy Isten mindenkinek feltárja akaratát, aki hívő lélekkel kitartóan tanulmányozza az ő szavát. Ahhoz, hogy az egyén megértésre jusson egy tantételrõl, mindössze „fel kell lapoznia a tárgyra utaló összes verset, és megvizsgálnia minden szó hatását. Ha ezek után úgy tudjuk megfogalmazni az elképzelésünket, hogy az ne legyen az olvasottakkal ellentmondásban, nem tévedhetünk.” Miller ezzel a véleményével, mely szerint a Biblia saját magának szolgál magyarázatul, korának resztoránista mentalitását tükrözi. Össze-vetve egymással az Írás különböző szakaszait, az egyén feltárhatta a Biblia jelentését. Ezáltal Isten Szava lett az egyén tekintélye, szemben azzal a gyakorlattal, amikor a krédó vagy más személy írása szolgálta a tekintély alapját, amivel a Biblia tanításai háttérbe szorultak a külső tekintélyhez képest. (Midnight Cry, 1842. november 17., 4. o.)
Miller próféciaértelmezésre vonatkozó útmutatásai az általános szabályokban lefektetett elképzelésekre épültek. Fontosnak tartotta, hogy a Szentírást tanulmányozók minden bibliai tanítást összegyűjtsenek az elemzett próféciával kapcsolatban, hogy azokat egymással összevetve az értelmezés a Bibliából származzon, és ne bele legyen olvasva. Ugyanezt az összehasonlító módszert ajánlotta a jelképes nyelv és a számok értelmezéséhez is. Majd megjegyezte, hogy a próféciát tanulmányozóknak a világi történelem eseményeit is össze kell hasonlítaniuk a próféciaértelmezéseikkel, hogy teljesen tisztában legyenek azzal, hol állnak a profetikus történelemben. (uo.)
Azzal hogy a Bibliát önmagát magyarázó könyvként vizsgálta, Miller rátapintott a resztoránizmus ütőerére, tudniillik, hogy az emberi magyarázatokat megkerülve közvetlenül a Bibliát tekintse alapnak. Elvei egybecsengtek a hétköznapi ember képességeibe vetett jacksoni hittel , mely szerint az egyén szakértők segítsége nélkül is megértheti a Bibliát. Josiah Litch (metodista lelkész, vezető millerista tudós) így összegezte a millerizmus Bibliához való hozzáállását: „[A millerizmus] a szent kánon egyszerű, átlátható, józan észre alapuló értelmezésrendszerét adta az egyháznak és a világnak, mely által minden ember, aki veszi a fáradságot, hogy a Bibliát olvassa és annak különböző részeit egymással összevesse, megértheti Isten szavát” anélkül, hogy bármilyen tanult tekintély segítségére szorulna. (Advent Shield, 1844. május, 90. o.)
A millerizmus így valóban a „Könyv” mozgalma volt. Miller és követői számára a Biblia volt a mindenek felett álló tekintély a hit és a tan minden dolgában.
Millert az egész Biblia érdekelte, ám a próféciák álltak figyelme középpontjában. Szerinte „minden prófécia szemlátomást két fontos pont köré csoportosul, mint a szőlőszemek a szőlő-vesszőn: Krisztus első és második eljövetele köré. Az első eljövetelével kihirdeti az evangéliumot, megalapozza a királyságot, szenved a bűnösökért és elhozza az örökkévaló igazságot. Második eljövetelével, amelyre Isten minden megfáradt és megkísértett gyermekének buzgó hite és istenfélő reménye összpontosul, Jézus Krisztus elhozza a bűn teljes megváltását, a megigazulást és a megdicsőülést – mindazoknak, akik várják megjelenését – és a gonoszok és a misztikus Babilon, e világ utálatosságának pusztulását.” (Evidence From Scripture and History of the Second Coming, 1842, 5. o.) Ezeket a Miller által megértett, végső eseményeket (eszkatológiát) vizsgáljuk meg részletesebben a következő alfejezetben.

Keresőszó:


Keresés helye:


Gaál Éva
Igaz történetek - Barátság


600 Ft
Szabó László
Gátlás helyett áldás


440 Ft
Dwight Nelson
Nézd, hova lépsz!


5000 Ft
Doug Batchelor
Isten figyelmeztető üzenete az emberiségnek MA


3000 Ft
Ellen Gould White
Velünk az Isten


200 Ft
Doug Batchelor