home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

A millerizmus lényegileg egy tan mozgalma volt – a látható, szó szerinti, premillenniumi, felhőben visszatérő Jézus tana. 1818-ra Miller eljutott arra az „ünnepélyes meggyőződésre, hogy mintegy huszonöt éven belül [1818-tól számítva] minden jelenlegi állapotunk felszámolásra kerül; a világ minden büszkesége és hatalma, pompája és hiúsága, gonoszsága és elnyomása véget ér. A Messiás hosszan várt békés birodalma honosodik meg a mennyei világban.” (William Miller’s Apology and Defence, 12. o.)
Nem Miller volt az egyetlen, aki érdeklődést tanúsított Jézus második eljövetele iránt, és nem ő volt az egyedüli, aki a Biblia próféciáinak megértéséhez használt alapvető elveket alkalmazta. A francia forradalom páratlan felfordulása az 1790-es években egyike volt azon tényezőknek, amely a Biblia-kutatók figyelmét Dániel és Jelenések könyvének próféciái felé ¬fordította. Világ-szerte számos Biblia-kutató vetette bele magát megújult lendülettel és történeti szemléletű értelmezéssel (mely szerint a Biblia apokaliptikus próféciái az adott próféta korából indulnak ki egészen a végidőig, ahogy azt Dániel 2., 7 és 8. fejezete is példázza) Dániel és Jelenések könyve időmeghatározó jövendöléseinek tanulmányozásába, egy prófétai napot egy valós évként számolva.
Közülük sokan külön figyelmet szenteltek Dániel 7:25 és 12:7., valamint Jelenések 11:3, 12:6, 14 és 13:5. verseiben található ezerkétszázhatvan profetikus napnak, továbbá Dániel 12:4. versében található kijelentésnek, mely szerint Dániel írása egészen „a végső időkig” lezárt, bepecsételt könyv marad. A vég idején azonban „tudakozzák majd sokan” Dániel próféciáit, és „nagyobbá lesz a tudás”.
A fent említett történelmi szemléletű értelmezést és a profetikus nap-év elv alkalmazásával sokan arra a következtetésre jutottak, hogy az ezerkétszázhatvan napos idő a Dániel 12:4. versében meghatározott végső időt jelöl. Számos kutató ezt az eseményt az 1790-es évekre datálta. Miller úgy vélte, hogy a végidő 1798. február 15-én vette kezdetét, amikor a francia Berthier tábornok „francia seregével elfoglalta Rómát… megfosztotta trónjától a pápát, [és] megszűntette a pápai kormányt”. (Evidence From Scripture and History of the Second Coming, 1836, 74. o.)
A XIX. század a páratlan próféciatanulmányozás iránti érdeklődés időszaka volt. Rengeteg profetikus témájú könyv jelent meg. Miután szemlátomást kielégítő választ kaptak Dániel 7. fejezetének ezerkétszázhatvan napra vonatkozó kérdésére, mi sem volt természetesebb a kutatók számára, minthogy a Dániel 8:14. versének kétezerháromszáz napja felé forduljanak – a „bepecsételt” vagyis lezárt jelkép felé, melynek jelentősége „sok nap” múltán, az „utolsó időkben” tárul fel (Dán 8:26–27, 17).
Le Roy Froom 1800 és 1844 között hatvanöt magyarázót jegyzett föl a világ négy részéről, akik az 1843 és 1847 közötti időszakra datálták a kétezerháromszáz nap-év prófécia beteljesedését. Noha az időpontról általános volt a megegyezés, a vélemények homlokegyenest eltértek egymástól, amikor a hozzá fűződő eseményre terelődött a szó. Egyesek például a zsidók Palesztinába való visszatérését kötötték a dátumhoz, míg mások az ítéletnap kezdetének, az iszlám bukásának, a millennium kezdetének, az egyház megtisztulásának, az igaz imádat helyreállításának vagy éppenséggel Armageddon kezdeteként értelmezték. (lásd Prophetic Faith of Our Fathers, 4. kötet, 404–405. o.)
Miller ugyan egyetértett azzal, hogy a kétezerháromszáz év „körülbelül 1843-ban” ér véget, de sajátos elképzelése volt a végbemenő eseményt illetően. Dániel 8:14. verse („Kétezerháromszáz estéig és reggelig, aztán tiszta lesz a szentély” ) három kibontandó jelképet tartalmaz. Mivel Miller összhangban volt korának más magyarázóival az időtartamról, azt kellett bemutatnia, hogy mit ért a „szentély” kifejezésen és annak „megtisztulásán”.
Elképzelését a Letter to Joshua V. Himes, on the Cleansing of the Sanctuary [Levél Joshua V. Himesnak a Szentély megtisztulásáról], című tizenhat oldalas röpiratban fejtette ki. E kis kiadvány nem csak azért fontos, mert megvilágítja Miller fő következtetéseit, hanem mert egyszersmind szemlélteti azt, hogyan jutott el ezekre a következtetésekre. Az olvasó már-már maga előtt látja a szerzőt, amint ott ül a Biblia és a konkordancia előtt. Először is a szentély azonosságát kutatja. Majd felsorol és megmagyaráz hét dolgot, amelyet a szentéllyel kapcsolatban talált: Jézus Krisztust, a mennyet, Júdát, a jeruzsálemi templomot, a szentek szentjét, a Földet és az egyházat. Következő lépésben kiiktatja azokat, amelyek nem illeszkednek bele a 1840-es években beteljesülendő Dániel 8:14. próféciájába. Kiesik „Krisztus, mert ő nem szorul megtisztulásra”. Hasonlóképpen a menny is, „mert az nem tisztátalan” és így tovább. Miller végül arra a következtetésre jut, hogy „két dolog van, amelyre alkalmazhatjuk a szentély kifejezést, amelyet meg lehet tisztítani vagy szükségük lehet megtisztulásra; ez pedig a FÖLD és az EGYHÁZ”. (1–8. o.)
„Felmerül azonban a következő kérdés – írja. – Hogyan tisztul meg a Föld? A válaszom erre: tűz által. 2Péter 3:7: »A mostani egek és a Föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megma-radtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.«” Millernek már csak arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy mikor emészti fel a tűz a Földet és a gonoszokat. „A válaszom erre: az Úr eljövetelekor.” (9, 13. o.) Így Miller szerint Krisztus kétezerháromszáz nap után, „körülbelül 1843-ban” tér vissza. E levezetés határozza meg egész további életét, amit azzal tölt, hogy felhívja a világ figyelmét erre a végzetre. Miller nem csak a Dániel 8:14. versének profetikus kétezerháromszáz napja alapján jutott el az 1843-as időponting, azonban ez az ige maradt szemléletének központi része.
A következő igeszakaszok is szerepet játszottak elgondolásának formálásában. Krisztus beszéde második adventjéről a Máté 24–25. fejezete alapján, valamint a Jelenések 14:6–7. versében olvasható első angyali üzenet az ítélet órájáról. A Máté 24–25. fejezete azért is volt fontos Miller és követői számára, mert ott olvasható a tíz szűz példázata (Mt 25:1–13), amely megértette velük az utolsó napokban végzendő szolgálatukat. Kiváltképpen a 6. vers vonzotta őket: „Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!”
A példázatot történelmi szemlélettel koruk üzenetének értelmezték: Krisztus második eljövetelének hirdetését látták benne. Miller számára a tíz szűz „a megpróbáltatás idején élő embereket jelképezi általánosan”, az öt okos szűz „az istenhívőket”, az öt balga pedig a hitetleneket. A lámpa Isten szavát, az olaj a hitet, a vőlegény Jézus Krisztust, a menyegző pedig a második adventet jelképezi. A lámpával való világítás Miller szemében a Biblia üzenetének hirdetését jelentette, valamint azokat a XVIII. században és a XIX. század elején létrehozott missziós társaságokat, amelyek a Biblia és üzenetének terjesztésén fáradoztak, elõkészítve a világot a második advent hirdetésére. (Evidence From Scripture and History of the Second Coming, 1842, 235–238. o.)
A tíz szűz példázatában két jelkép különösen nagy szerepet játszott Miller értelmezésében. Máté 25:10. verse megjegyzi, hogy míg a balga szüzek elmentek olajat vásárolni a kereskedőktől, „megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.” Az ajtó bezárásában Miller „a közbenjárás lezárását, az evangéliumi időszak végét” látta. Röviden, a zárt ajtó a megpróbáltatás időszakának végét jelképezte számára, amely esemény közvetlenül megelőzi a második advent menyegzőjét. (uo., 237. o.)
A Máté 25:6. versének éjféli kiáltása is különösen fontos volt Miller szemében. Szerinte az éjféli kiáltást azok a hűséges igehirdetők hallatták, akik figyelmeztették a világot a hamarosan visszatérő Úr jövetelére. Miller önmagát is az „őrök” egyikeként látta. (uo., 238. o.) Lényegében a vőlegény érkezését hirdető éjféli kiáltás megegyezett a szentély megtisztulásának üzenetével. Mindkét esemény Jézus második adventjére mutatott.

Keresőszó:


Keresés helye:


Válogatás
Örökkévaló Evangélium


600 Ft
Válogatás
Válogatás archívumokból


600 Ft
Nyári István
Istenes versek Adytól Vörösmartyig


600 Ft
Dr. Szigeti Jenő
Tihamér mesék


600 Ft
Joe Crews
Miért mondta Isten?


200 Ft
Ellen Gould White
Pátriárkák és próféták


1800 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes