home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Dániel 8:14. versének megtisztuló szentélyéhez és a Máté 25. fejezetének éjféli kiáltásához kapcsolódott Jelenések 14:6–7. versének első angyali üzenete, amely fennhangon hirdette „az örök evangéliumot” és Isten „ítéletének óráját”. Miller hitte, hogy abban az időben él, „amikor az örök evangéliumot hirdető angyal az ég közepén repül, Isten pedig a Szentlelke által elvégzi az utolsó nagy munkát a Földön”. (Vermont Telegraph, kézirat, 8. szám) Amíg Miller szerit az első angyal a „misszináriusok és a Bibliák 1798-ban kezdődő, a világ minden szegletébe való eljutását” jelképezte (Signs of the Times, 1840. július 1., 50. o.), követői az „ítélet órájának” hirdetését az ítélet napjával azonosították, ami Jézus második eljövetelekor veszi kezdetét, amikor Krisztus végrehajtja a Jelenések 14:14–20. versében leírt második adventi aratást.
A milleriták szerint tehát az „ítélet órája” volt maga az advent, mintsem egy adventet megelőző esemény. Ebből kifolyólag az első angyal „hatalmas” szavát az éjféli kiáltással és a szentély megtisztulásának üzenetével azonosították. Mindhárom ugyanazon eseményre mutatott rá – az ég felhőiben megjelenő Jézus Krisztus második adventjére.
Magától értetődő, hogy miután az első angyal üzenetét saját küldetésükhöz kapcsolták, a milleriták egy idő után a Jelenések 14:8. versében bemutatott angyal üzenetét vizsgálták meg: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet.” Ahhoz, hogy megértsük e versnek a millerita értelmezését, meg kell vizsgálnunk a millerizmus és a korban fő irányzatot képező posztmillenniumi tanítás között meghúzódó dinamizmust.
A XIX. századi protestáns gondolkodást erősen átható resztoránizmus hatására a premillenniumi advent hirdetésének egyik mozgatórugója a Biblia tanításának e kérdésben való helyreállítása volt. Kezdetben a meglehetősen naiv Miller úgy vélte, hogy a papság és az egyháztagok egyaránt örömmel fogadják felfedezéseit, mihelyt meglátják azok bibliai hátterét. Kezdeti lelkesedését, még ha vesztett is valamelyest lendületéből, alátámasztotta némileg az a tény, hogy az 1830-as években egyre több protestáns felekezethez tartozó egyház nyitotta meg ajtaját igehirdetése előtt. Miller nem is sejtette, hogy a többséget nem annyira a második adventről szóló sajátos tanítása érdekelte, hanem az a képessége, hogy megtérőkkel tölti meg gyülekezeteiket. Csak lassan világosodott meg előtte, hogy e célból őt kihasználták. Üzenetének természete azonban elkerülhetetlenné tette ezt a felismerést.
Elvégre egészen más volt hirdetni Miller üzenetét jó néhány évvel 1843 előtt, mint ugyanazt hirdetni a meghatározott időpont elérkezésével. Az üzenet, amely az 1830-as évek végén még gyámoltalannak látszott, 1843-ban már felkavarta a gyülekezeteket. Ahogy „a végső év vége” egyre inkább közeledett, a milleriták mind erőszakosabbak lettek evangelizációjukban, aminek számos egyház és azok lelkészei mindinkább ellenálltak. Jusson eszünkbe, hogy a millerizmus ekkor még nem volt különálló mozgalom. A premillenniumi második eljövetelben hívők többsége továbbra is különböző protestáns felekezetek tagja maradt. Azonban megtartott tagságuk ellenére a milleriták úgy hitték, hogy Isten Bibliában megírt elvárásai előbbre valók az egyházi közösség elvárásainál. Így egyre inkább úgy érezték, szükséges megkérdőjelezni közösségeik téves tanítását a második adventrõl, valamint pásztoraik megbízhatóságát ezen egyszerű Biblia-tanítás iránt.
Ilyen légkörben szinte természetes, hogy forráspontig hevültek a kedélyek. Ennek következtében a „végső év végének” közeledtével a millerita adventistáknak mindinkább megtiltották, hogy közösségeik előtt a hitükről szóljanak. Mindazonáltal amikor kitartottak e mellett, gyakran kizárták őket gyülekezeteik. Ezzel párhuzamosan számos felekezet felszámolt millerita tanokra hajló lelkészeikkel, és egyre több egyház zárta be ajtóit a második advent hirdetői előtt. Az események felgyorsulva haladtak a végkifejlet felé.
Ilyen háttéren hangzott el egy vezető millerita, Charles Fitch 1843 júliusában tartott prédikációja, amelyet később az egyik leghíresebb millerita igehirdetésként tartanak számon. Jelenések 18:1–5 és 14:8. verseire alapozva üzenetének azt a címet adta: „Fussatok ki belőle, én népem!” Az említett apokaliptikus igeszakaszok Babilon elestéről szólnak, és annak szükségességéről, hogy Isten népe a Babilon által jelképezett romlott rendszert elhagyja.
1843 nyaráig a milleriták Babilont általában (a kor protestánsaival összhangban) a római katolikus egyházzal azonosították. Fitch ezt a szemléletet átalakította. Miután Babilont beazonosította az Antikrisztussal, Fitch azt szorgalmazta, hogy „mindaz, aki ellenáll Jézus Krisztus személyes uralmának Dávid trónján, az az Antikrisztus”. Ez szerinte magába foglalta a római katolikusokat és azokat a protestánsokat is, akik elutasították Krisztus premillenniumi második eljövetelét. A protestáns felekezetek abban az értelemben estek el, ahogy korábban katolikus elődjeik, hogy elnyomók lettek, és megtagadták a Biblia igazságát. (Come Out of Her, 9–11, 16. o.)
Fitch ezek után azzal folytatta, hogy „kifutni Babilonból annyit tesz, mint megtérni Krisztus személyes eljövetelének és országának szentírási tanára”. Szerinte senki sem lehetett keresztény az advent igazság megkerülésével. Ezért ezt a felszólítást intézte hallgatóihoz: „Ha keresztények vagytok, jöjjetek ki Babilonból! Ha Krisztus eljövetelekor is keresztényeknek akartok találtatni, gyertek ki Babilonból, méghozzá MOST! Merjetek hinni a Bib¬liában!” (uo., 18–19. o.)
A végkövetkeztetése felé haladva Fitch azt állította, hogy akik Jelenések könyve alapján Babilonban maradnak, osztoznak annak pusztulásában. Végső felszólításában tehát így esedezett hallgatóinak: „Jöjjetek ki Babilonból, vagy elvesztek… A megváltottak közül senki sem maradhat Babilonban.” (uo., 24. o.)
Nem mindenki örült Fitch értelmezésének. Himes és még néhány millerita vezető csak 1844 nyarának végén fogadta el, maga Miller pedig, aki a második advent küldetésére nézve zavarónak találta, soha nem karolta fel. Másrészt viszont sok lelkész és egyháztag tárt karokkal fogadta Fitch értelmezését. Végtére is ők saját bőrükön tapasztalták a kiközösítést, amiért a hitrendszerükben olyan központi szerepet játszó bibliai tanítást nyíltan képviselték közösségeikben.
Lényegében Fitch biztosította az adventhívő társainak a teológiai alapot az egyházaktól való elkülönüléshez. Nem lehet eléggé hangsúlyozni Fitch Babilonból kihívó felszólításának hatását az adventmozgalomra. 1843 végére és 1844 kezdetére ez lett a millerita mozgalom egyik fő jellegzetessége. 1844 októberére egyes felmérések szerint több mint ötvenezer millerita hagyta el egyházát. (lásd G. R. Knight: Millennial Fever and the End of the World, 157. o.)

Keresőszó:


Keresés helye:


Doug Batchelor
Eltévedt méhecske és más történetek


1000 Ft
REK
Kik a Hetednapi Adventisták?


300 Ft
J.S.Bach
János PAssió


1000 Ft
Joe Crews
Titkos Elragadtatás


200 Ft
Dr. Szigeti Jenő
Tízparancsolat


600 Ft
Doug Batchelor
Fianl Evnts


900 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes