home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Minden vallásos csoport legalapvetőbb kérdése a tekintélyének forrása. A szombatünneplés felé haladók számára ez nem volt kérdés. 1847 elején James White ezt írta: „A Biblia tökéletes és teljes kinyilatkoztatás. Ez hitünk és gyakorlatunk egyetlen zsinórmértéke.” (A Word to the Little Flock, 13. o – kiemelés a szerző által)
Látni fogjuk e fejezet mérlegén, hogy a szombatünneplők a Biblia tanulmányozása alapján alakították ki sajátos hitüket. Becsmérlőik számára ez persze nem volt mindig egyértelmű. 1874-ben Miles Grant például ezt írta a World’s Crisis [A világ válsága] c., a vasárnapot ünneplő adventisták vzetõ lapjában: „A hetednapi adventisták az állítják, hogy a Dániel 8:13–14. verseiben említett kétezerháromszáz nap végével megtisztulandó szentély a mennyben van, és megtisztulása Kr. u. 1844-ben vette kezdetét. Ha valaki rákérdez, miből gondolják ezt, a válaszuk ez: az adat Ellen G. White asszony látomásainak egyikéből származik.” (World’s Crisis, 1874. november 25-i számából idéz a Review and Herald, 1874. december 22., 204. o.)
Uriah Smith erőteljesen válaszolt a vádra. „Cikkek százai jelentek meg e témában [a szentélyről]” – írta. – De egyikükben sem található hivatkozás a látomásokra, mint e kérdés döntő tekintélyére, avagy mint forrásokra, amelyekből nézetünk e kérdésben származna. Egyetlen egy igehirdetőnk sem tesz utalást rájuk ebben a kérdésben. Mindenkor csak a Bibliára történik hivatkozás, amelyben elég bizonyíték található a szentély kérdésében vallott nézetünkre.” (uo., 1874. december 22., 204. o. – kiemelés a szerző által)
Érdemes rámutatni Smith kijelentésére, mely szerint bárki, aki hajlandó visszalapozni a korai hetednapi adventista irodalomban, magától is meggyőződhet állításának igazáról vagy hamissá-gáról. Paul Gordon meg is tette az 1983-ban kiadott The Sanctuary, 1844 and the Pioneers [A szentély 1844-ben és az úttörők] c. könyvében. Tanulmánya alátámasztja Smith állítását. Az ad-ventisták közül sokan a későbbiekben hajlamosak voltak Ellen G. White tekintélyére hivatkozva igazolni vagy részben alátámasztani különböző tanbeli nézeteiket, azonban a korai adventisták „a Könyv” emberei voltak. Ezt a tényt kell figyelembe vennie minden ma élő és eltérő meggyőződésű adventistának, amikor a történelem eredeti adventizmusa után kutat.
1847-ben James White utalt a Biblia egyedülálló szerepére a tanok kialakulásában, amikor azt állította, hogy a Szentírás a hitük és a gyakorlatuk „egyedüli zsinórmértéke”. Felesége profetikus szolgálatának összefüggésében White továbbá ezt írta: „A valódi látomások azért adatnak, hogy Istenhez és írott szavához vezéreljenek bennünket. Amelyek célja viszont az, hogy a Bibliától függetlenül legyenek a hit és a gyakorlat új zsinórmértékei, nem lehetnek Istentől és elvetendők.” (A Word to the Little Flock, 13. o.)
Négy évvel később ismét nyilvánvalóvá teszi a fenti álláspontot. „Minden keresztény köteles a Bibliát a hit és a cselekedet zsinórmértékének tekinteni. Imádkozzon buzgón azért, hogy a Szentlélek segítse a teljes szentírási igazság és a saját feladatának felismerésében. Nem áll szabadságában elfordulni tőle [a Szentírástól], hogy bármilyen más ajándék által szerezzen tudomást kötelességéről. Mert amely pillanatban ezt teszi, a keresztény rendeltetésével ellentétes helyre helyezi az ajándékot, és fölöttébb nagy veszélynek teszi ki magát. Az Igének kell elöl lennie, az egyház szemének pedig az Igén nyugodnia mint minden lépésének útmutatóján, bölcsességének alapján, amelyből megtanulhatja »minden jó cselekedetre« való feladatát.” (Review and Herald, 1851. április 21., 70. o. – kiemelés a szerző által)
Összegezve tehát: a korai adventisták elvetették mind a hagyományt, mind az egyház tekintélyét, sőt, még a Lélek ajándékait is tanaik formálásában. Ők a „Könyv” népe voltak, mint ahogy azt látni is fogjuk e fejezet hátralévő részében.
A meghatározás elveit illetően hitték, hogy Miller „értelmezési szabályai” helytállóak. Az Írás Írással való összevetése, amelyben minden szónak és mondatnak megvan a megfelelő jelentése, a profetikus párhuzam és az előképek alkalmazása, valamint Miller igencsak tudatos Biblia-tanulmányozása során vázolt jelképes számok értelmezése lett a szombatünneplők Szentírásra vonatkozó szemléletének alapvető perspektívája. Mondani sem kell, hogy a szombatünneplők továbbra is történelmi szemlélettel értelmezték a próféciákat (szemben a préterista szemlélettel, amely minden profetikus eseményt az adott próféta korában lát megvalósulni, valamint a futurista szemlélettel, amely a prófé­ciák többségét közvetlenül a második advent előtt látja majd csak teljesedni). Millerhez hasonlóan a szombatünneplő adventisták úgy tekintettek a próféciára, mint a történelmi beteljesülések sorozatára, amelyek végigívelnek a történelmen a bibliai próféták korától kezdve egészen a világ végéig. Ily módon teológiájukat Miller profetikus álláspontjára építették.

Keresőszó:


Keresés helye:


Dr. Szigeti Jenő
Sorskérdéseink (Dupla dvd)


2500 Ft
Doug Batchelor
Kik éneklik a bárány énekét?


200 Ft
Gaál Éva
Igaz történetek - Barátság


600 Ft
Válogatás
Örökkévaló Evangélium


600 Ft
Nyári István
Versek az Istent keresõ emberrõl


600 Ft
Doug Batchelor
Isten figyelmeztető üzenete az emberiségnek MA


3000 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes