home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Azonban akik szombatünneplő adventistákká lettek, nem csak Miller Biblia-értelmezési elveit követték, hanem fenntartották alapvető eszkatológiájukat is. Kiváltképpen azt, hogy Krisztus az ezeréves korszak előtt fog visszatérni az ég felhőiben. Ezzel tehát továbbvitték a millerizmus központi tanait.
A nagy csalódást követő hónapokban azonban egy másik tanbeli megértésre is szert tesznek. Ezen megértés a kétezerháromszáz nap végén megtisztulandó szentéllyel volt kapcsolatos. Egyre inkább világossá vált előttük, hogy a Dániel 8:14. versében szereplő szentély nem lehet a Föld, miként azt Miller tanította, és hogy a szóban forgó szentély megtisztulása nem vonatkozhat a második adventre. Mindazonáltal könnyű volt eljutni ezekre a helytelen következtetésekre, viszont annál nehezebb meghatározni a szentély megtisztulásának valódi természetét. A szombatünneplők már 1847-re megegyeztek a szentély természetét illetően, de majd csak az 1850-es évek közepére jutottak egyetértésre a megtisztulás jelentése felől.
Josiah Litch már az 1844-es tavaszi csalódást követően kifejezte kétségeit Miller értelmezésével kapcsolatban a szentély megtisztításáról: „Nem nyert bizonyítást – jegyezte le áprilisban –, hogy a szentély megtisztulása, amelynek a kétezerháromszáz nap végén kell megtörténnie, valóban Krisztus eljövetelével vagy a Föld megtisztulásával azonos.” Még mindig a csalódás okval küszködve ismételten megfogalmazta, hogy minden bizonnyal tévedésben voltak „az időszak végét jelölő eseményrõl”. (Advent Shield, 1844. május, 75, 80. o.)
Az októberi csalódást követően természetesen ismét felmerültek ezek a gondolatok. Így november elején Joseph Marsh ezt írta: „Készséggel elismerjük, hogy tévedtünk a hetedik hónap tizedik napjára várt esemény természetével kapcsolatban, azt azonban még nem tudjuk beismerni, hogy épp azon a napon nagy Főpapunk ne töltötte volna be mindazt, amit indokoltan elvártunk az előkép alapján.” (Voice of Truth, 1844. november 7., 166. o.)
Apollos Hale és Joseph Turner Marsh gondolatmenettel érvelnek az 1845 januárjában írt cikkükben. Úgy vélték, hogy október 22-én Krisztus az Öregkorú elé járult, amint az Dániel 7. fejezetének ítéletjelenetében olvasható. Hale és Turner arra a következtésre jutott, hogy „a vőlegény eljövetele” valamilyen „változásra utal Urunk munkájában vagy szolgálatában”. Krisztus majd akkor tér vissza a Földre, hogy magához vegye választottait, miután munkája „a kárpiton túl… ahová helyet készíteni ment számunkra”, bevégződik. Következtetésképpen, „némi időnek kell eltelnie” a két esemény között, tudniillik, hogy a vőlegénynek az Öregkorú elé járulása és dicsősége eljövetele között. Hale és Turner továbbá arra is utalt, hogy „az ítélet itt van”. (Advent Mirror, 1845. január, 3. o.)
Az adventista dráma eddig csak kevésbé ismert alakjai fejtették ki legteljesebben a Litch, Marsh, Hale és Turner által felvetett gondolatmenetet. 1844. október 23-án egy metodista Port Gibson-i (New York állam) farmer, Hiram Edson a társaival tartott imaalkalom során arra a meggyőződésre jutott, hogy világosságot nyernek majd, amely fényt áraszt jelenlegi csalódásukra.
Nem sokkal ezután Edson és egyik társa (valószínüleg O. R. L. Crosier) elindultak, hogy bátorítsák hittársaikat. Egy mezőn haladták át, amikor Edson beszámolója szerint „a közepe táján megállásra kényszerült” és „a menny mintha megnyílt volna szemem előtt… Világosan és tisztán láttam, hogy Főpapunk nem a mennyei szentély szentek szentjéből jött ki [a milleriták között elterjedt elképzelés szerint], hogy a hetedik hónap tizedik napján a Földre térjen a kétezerháromszáz nap végén, hanem aznap lépett be először a szentély második termébe. Mielőtt pedig eljönne e Földre, el kell végeznie feladatát a szentek szentjében.”
Edson társa, aki eközben már előrehaladt, hátraszólt neki, és ez a hívás térítette vissza a mező valóságába. Amikor rákérdeztek, hogy mi baj, Edson azt válaszolta, hogy „az Úr meghallgatta reggeli imádságunkat, és világosságot adott a csalódásunkra nézve”.
Edson betekintése hamarosan kiterjedt Biblia-tanulmányozásra késztette Crosierrel és Dr. F. B. Hahnnal. Miller konkordanciamegközelítését alkalmazva a Szentírás értelmének feltárásához arra a következtetésre jutottak, hogy a Dániel 8:14. versében említett szentély megtisztítása nem a Föld és nem is az egyház, hanem a mennyei szentély, amelynek a földi szentély csak a képe, a másolata.
Hahn és Edson úgy vélte, hogy a „szétszéledt nyájnak” pont erre a felfedezésre van szüksége, mely megmagyarázná a csalódást, és „helyes ösvényre terelné a testvéreket”. Megegyeztek abban, hogy megosztják egymás között a kiadás költségeit, amennyiben Crosier közös Biblia-tanulmányozásuk alapján „leírja a szentély tárgyát”. Következtetésképpen Crosier 1845-ben kezdte megjelentetni közös tanulmányuk felfedezéseit a Day Dawn [Hajnalhasadás] c. lapban. (H. Edson-kézirat)
Majd 1846. február 7-én Crosier feltárta következtetéseiket a Day Star [Hajnalcsillag] c. lap különkiadásának The Law of Moses [Mózes törvénye] cikkében. Addigra a szentélyről alkotott megértésük már sokat érett.
A The Law of Moses-cikk legfontosabb következtetéseit az alábbiak szerint lehet összegezni. (1) Létezik egy szó szerinti szentély a mennyben. (2) A zsidó szentélyrendszer a megváltás tervének teljes vizuális ábrázolása, amely a mennyei szentély mintájára épül. (3) Amiképpen a földi pap szolgálata két részből állt a vándorlás szentélysátorában, úgy Krisztus mennyei szolgálata is két szakaszból áll. Az első a mennybemenetele után veszi kezdetét a szentélyben, míg a második szakasz 1844. október 22-én, amikor Krisztus a szentély első terméből a másodikba lép. Így ekkor veszi kezdetét az előképet beteljesítő mennyei engesztelési nap. (4) Krisztus szolgálatának első része a megbocsátásról szólt, míg a második a bűnök eltörlésérõl és a szentély, valamint a hívõ emberek megtisztításáról. (5) A Dániel 8:14. versében említett megtisz-títás a bűntől való megtisztítást jelenti, amely nem tűz, hanem vér által megy végbe. (6) Jézus Krisztus nem tér addig vissza a Földre, amíg el nem végzi szolgálatának második szakaszát. (Day Star különszám, 1846. február 7., 37–44. o.)
Crosier cikke nem kerülte el azok figyelmét, akik a későbbiek során a szombatünneplő adventisták vezéregyéniségeivé váltak. 1847 elején Joseph Bates mindenkinek javasolta Crosier szentélyről szóló cikkének tanulmányozását, mint amely „minden eddig meglévőt messze felülmúl”. (Opening Heavens, 25. o.) Hozzávetőleg ugyanebben az időben Ellen G. White ezt írta: „Az Úr mutatott nekem egy látomást több mint egy évvel ezelőtt, mely szerint Crosier testvérnél volt a szentély megtisztulásának valódi világossága, és az ő akarata volt, hogy Crosier testvér feltárja azt, amit megírt a Day Star 1847. február 7-i különszámában.” (A Word to the Little Flock, 12. o.)
Nem Crosier az egyetlen zárt ajtó-elképzelést valló, aki Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett két különálló szolgálatáról írt. Köztük volt Emily C. Clemons, aki 1845 közepétől kezdve szerkesztette az igencsak szemléletes címet viselő Hope Within the Veil [A kárpiton túli reménység] folyóiratot, valamint G. W. Peavey, aki 1845 áprilisában azt tanította, hogy Jézus Krisztus „lezárta az előképként szolgáló és a hetedik hónap tizedik napja előtt zajló naponkénti szolgálatokat, hogy azon a napon bemenjen a szentek szentjébe”. (Jubilee Standard, 1845. április 24., 55. o.) Peavey összefüggést látott Dániel 8:14, Zsidók 9:23–24 és 3Mózes 16. fejezetének versei között, és arra a következtetésre jutott, hogy a menny szentélyének szentek szentjét meg kell tisztítani a Krisztus vére által a földi előképet beteljesítő engesztelési napon. (uo., 1845. augusztus 7., 166. o.) Peavey mindazonáltal abban hit, hogy a mennyei szentély megtisztulása 1844. október 22-én megtörtént, míg Crosier és társai úgy tekintettek az engesztelésre, mint egy még be nem fejezett folyamatra, amely azon a napon kezdődött. Crosier meglátása az, amely idővel része lesz a szombatünneplő adventizmusnak.
Ellen Harmon (1846-ban kötött házassága után White) korai látomásai is érintették a szentély tárgyát. Első (1844. decemberi) látomása nem annyira a szentélyről szólt, hanem a hetedik hónap mozgalmának érvényességéről, amely nézetét őmaga adta fel. (lásd A Word to the Little Flock, 22. o.) 1845 elején azonban egy új látomásról adott hírt, amelyben látta „az Atyát trónjáról felkelni, majd tüzes szekéren a kárpiton túli szentek szentjébe vonulni, és ott leülni” Krisztus mennyei szolgálata második szakaszának elején. (lásd Early Writings, 14–15, 54–56. o.)
Noha Ellen Harmon látomása összhangban volt Crosier és a többiek Biblián alapuló következtetéseivel, jusson eszünkbe, hogy ekkor még semmi tekintéllyel nem bírt az adventizmusban. A szentély teológiájának alakulásában szerepet játszó egyéniségek előtt személye teljesen ismeretlen. Számukra ő csak egy tizenhét éves lány, aki azt állította, hogy látomásai vannak a zárt ajtó adventistáinak hangzavara közepette, akiket szinte megszállták az állítólag karizmatikus ajándékokkal rendelkező egyének sokasága. Időbe telt, amíg a csalódás utáni adventizmus 1845-ös zűrzavaros körülményei között megkülönböztették az igazat a hamistól. Időközben számos felmerülő kérdésre az alapos és kiterjedõ Biblia-tanulmányozások adták meg a választ.
A mennyei szentéllyel kapcsolatban meg kell még említenünk egy utolsó pontot, tudniillik James White és Joseph Bates Jelenések 11:19. versének felfedezését: „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban.” (A Word to the Little Flock, 23. o.) Meglátásuk szerint ez a vers nemcsak az idők végén feltáruló szentélyre mutatott rá, hanem a szentek szentjében elhelyezett és most láthatóvá váló szövetség ládájára is, amelyben a Tízparancsolat volt elhelyezve. Ez az elképzelés pedig már a szombatünneplő identitás alakulásának újabb aspektusához vezet, tudniillik a hetedik nap, a szombat hangsúlyozásához.

Keresőszó:


Keresés helye:


Mission Spotlight
Misszió a Középpontban (3 rész)


1200 Ft
Dr. Donna Habenicht
A gyermeknevelésről


2500 Ft
Fleischer Katinka
Hívtál Uram


600 Ft
REK
Merre keressem...?


10000 Ft
Ősz Farkas Ernő
Jézussal egy asztalnál


1000 Ft
Dr. Szigeti Jenő
Tihamér mesék


600 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes