home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

A hetedik napi szombat utáni érdeklődés az adventisták között már megelőzte az októberi csalódást. Először J. A. Begg, skót próféciakutató hívta föl rá a figyelmüket. Azonban az igazi lökést a szombat felé a hetednapi baptistáktól származott. Az első ¬befolyás 1842 elején érte volna a milleritákat, ám a Sign of the Times [Idők jelei] folyóirat nem volt hajlandó közölni az anyagot. (1841. április 1., 3. o.; 1842. április 6., 5. o.)
Ennek ellenére a hetednapi baptisták egyre inkább szükségét érezték annak, hogy a szombat üzenetét képviseljék és másokkal is megosszák. Az 1843-as generálkonferenciájukon a szombattal kapcsolatos felfedezésük erőteljesebb, támadóbb képviselése mellett hoztak döntést, ami ellentétes eddigi, a témával kapcsolatos hagyományos álláspontjuktól. Összejövetelükön arra a megállapodásra jutottak, hogy „szent kötelességük” felvilágosítani polgártársaikat e kérdésben. Az 1843-as konferencián gyakorlati lépéseket is tettek döntésük megvalósítása felé. Erőfeszítéseik nem maradtak gyümölcs nélkül. 1844-es ülésükön már megköszönték Istennek, hogy „a téma iránt mélyebb és elterjedtebb érdeklődés támadt, mint korábban valaha is ebben az országban”. (History of the Seventh Day Baptist General Conference, 243–244. o.)
A szombat iránti elmélyültebb érdeklődést részben a milleriták tanúsították. Bár az érdeklődés mértékét ma már nehéz megállapítani, azt világosan tudjuk, hogy egy buzgó hetednapi baptistát, név szerint Rachel Oaks-ot megragadta a második advent üzenete. Így 1844-re nem csak az advent közelségét fogadta el, de megosztotta a washingtoni (New Hampshire) millerita közösséggel a szombattal kapcsolatos hitét. Ennek nyomán számos gyülekezeti tag 1844 tavaszán hetedik nap szombatot kezdett ünnepelni. Több mint valószínű, hogy a washingtoni közösség hatott a szabad akaratú baptista háttérrel rendelkezõ millerita igehirdetőre, Thomas M. Preble-re, aki 1844 nyarán fogadta el a szombat fontosságát.
1844 szeptemberére a szombattal kapcsolatos megmozdulás elég nagy teret nyert ahhoz, hogy a Midnight Cry [Éjféli kiáltás] megjelentessen egy terjedelmes, két részből álló vezércikket ebben a kérdésben. „Sokan a hetedik nap megünneplésének állítólagos kötelességén gondolkodnak” – olvasható a folyóiratban. (1844. szeptember 5., 68. o.)
A vezércikk végkövetkeztetése szerint a hét első napja, vagyis a vasárnap nem a bibliai nyugalom napja. Ugyanakkor megjegyzik, hogy a keresztényeket semmi sem kötelezi bármilyen szent nap megtartására. Mindazonálat, ha volna ilyen elvárás, írták a lap szerkesztői, „úgy véljük, hogy a hetedik nap az egyetlen, amelynek megtartására törvényt találunk”. (uo., 1844. szeptember 12., 76. o.)
A csalódás előtt elvetett hetednapi szombat magvai azután 1845 elején még több gyümölcsöt hoztak. Preble február 28-án feltárta a szombattal kapcsolatos hitét a Hope of Israel [Izráel re-ménye] c. írásában. Majd márciusban részletesebben is kifejtette nézeteit egy tizenkét oldalas értekezésben, amelynek már a címében elmond mindent: A Tract. Showing That the Seventh Day Should Be Observed as the Sabbath, Instead of the First Day; According to the Commandment [Értekezés arról, hogy az első nap helyett a hetedik napot kell megtartani a parancsolat szerint].
Joseph Bates 1845 áprilisában veszi kézhez Preble-nek a szombattal kapcsolatos nézetét a Hope of Israel c. írásában. Elolvasta Preble érveit, majd összevetette azokat a Bibliával, és arra a meggyőződésre jutott, hogy „soha semmilyen változás nem történt”, ami a nyugalomnapot vasárnapra helyezte volna át. (The Seventh Day Sabbath: A Perpetual Sign, 1846, 40. o.) Attól kezdve Bates erőteljesen szorgalmazta a hetednapi szombat megtartását.
Bates, amilyen buzgó volt a kérdésben, már első találkozásuk alkalmával, 1846 nyarán meg akarta győzni Ellen Harmont a szombat érvényességéről. „Jómagam – írta később Ellen Harmon –, nem éreztem át fontosságát, és úgy véltem, [Bates] téved, ¬amiért többet időz a negyedik parancsolaton, mint a többi kilencen.” (Life Sketches, 95. o.) Később, ugyanabban az évben, Ellen és férje (James White) elfogadták a hetedik nap érvényességét, valószínűleg miután áttanulmányozták Bates érveit a The Seventh Day Sabbath, a Perpetual Sign [A hetedik nap nyugodalma mint örökérvényű jel] című értekezését, amelyet az év augusztusában adott ki. (Testimonies for the Church vol. 1., 75. o.) Úgy tűnik, hogy ugyanezen év őszén utazott Bates New York állam nyugati részébe, ahol találkozott Crosierrel, Hahnnal és Edsonnal. Edson és Hahn azon nyomban elfogadták a bibliai nyugalmnapot, míg Crosier hajlandóságot mutatott annak megtartása felé. Időközben Edson, Hahn és Crosier megosztották Bates-szel a mennyei szentéllyel kapcsolatos betekintésüket, amelyet ő készséggel el is fogadott, mint szilárd bibliai tanulmányon nyugvó tanítást. Így 1846 végére egy maroknyi adventista csoportosulni kezdett Krisztus kétszakaszos mennyei szolgálatának és a hetedik napi nyugalom összekötő termé-szetének egyesített tana körül. (H. Edson-kézirat; The Youth’s Instructor, 1910. március 8., 4–6. o.)
Bates személyes bizonyságtevése nagy szerepet játszott a kialakulófélben lévő szombatünneplő gondolkodásmódra, azonban könyvei még többet nyomtak a latban. 1846 nyara és 1849 között Bates kiadott egy tanulmánysorozatot, amelyben nemcsak a szombatot hirdette mint helyes istentiszteleti napot, hanem kialakított egy teológiát is, amely magába foglalta a mennyei szentély, a második advent, és a szombat kulcsfontosságú tanait. Sőt mi több, Bates ezeket az egyesített tanokat beépítette a történelem folyásába is, kiindulva a Jelenések 11:19. versétől egészen a 14. fejezetig. Lényegileg Bates egységesített kötete fektette le a késõbb kialakuló hetednapi adventista teológia alapját.
Bates szombat teológiájában rendkívül fontos szerepet játszott a The Seventh Day Sabbath, a Perpetual Sign c. írása, amelyet először 1846-ban, majd átdolgozva 1847-ben is kiadott. Nem meglepő, hogy az 1846-os kiadásban Bates alapvetően a szombat hetednapi baptista elképzelését írja meg. Így azt tárgyalja benne, hogy a hetedik nap nyugalma a helyes istentiszteleti nap és a pápaság volt az, amely megkísérelte megváltoztatni Isten törvényét (Dán 7:25). Azonban már az 1846-os kiadásban is két pontban megragadható Bates törekvése, hogy a szombatot az adventista teológia szövegösszefüggésében értelmezze. Az első ilyen pont a bevezetőben olvasható, amelyben Bates azt írta, hogy a hetedik nap nyugalmát „helyre kell állítani Jézus Krisztus második adventje előtt”. (The Seventh Day Sabbath: A Perpetual Sign, 1846, 1. o.) Ezt a gondolatot persze Bates a Christian Connexion restaurációs gyökeréből meríti. Ezek szerint a reformáció nem volt teljes és nem is lesz azzá, mígnem minden elhanyagolt vagy a történelem során elferdített bibliai igazság helyre nem kerül Isten egyházában.
A második kifejezetten adventista megnyilatkozás az 1846-os kiadásban az, ahogy Bates a szombatot a Jelenések könyve szövegösszefüggésében magyarázza. Ebben a kis könyvben Bates a szombatot összekötötte a Jelenések 14:12. versével: „Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét.” „Nos – kommentálta Bates –, úgy látom, hogy a hetedik nap szombatja sokkal inkább beleszámít Isten ¬parancsaiba”, mint a többi kilenc. (uo., 24. o.) Ez a hangsúly volt az, amely elriasztotta Ellen Harmont 1846 nyarán, és amiért úgy gondolta, hogy „Bates presbiter téved, amiért többet időzik a negyedik parancsolaton, mint a többi kilencen”. (Testimonies for the Church vol. 1., 76. o.) Bates azonban nem hátrált meg a bírálat miatt. Sőt, még teljesebben kifejtette a bibliai szombat restaurá­ciós jelentőségét, valamint apokaliptikus aspektusait a The Seventh Day Sabbath… 1847-es kiadásában.
Ez a kiadás jelzi, hogy 1846 augusztusa és 1847 januárja között Bates szombatista teológiája nagy lépéseket tett a kiforrás felé. Az átdolgozott kiadás bevezetőjében Bates hangsúlyozta, hogy Jelenések 11:19. verse szerint azért nyílt meg a mennyei templom szentek szentje, hogy mindenki számára láthatóvá váljon a Tízparancsolatot tartalmazó szövetség ládája. Bates azt állította, hogy ez a vers egy „olyan időszakra” utal, „amelyben teljességgel megtartják a parancsolatokat”. (The Seventh Day Sabbath: A Perpetual Sign, 1847, iii–iv. o.)
Ily módon Joseph Bates az előszóban összekötötte az újonnan felismert szentély tanát – amelyet 1846 végén egy Crosierrel, Edsonnal és Hahnnal folytatott beszélgetés során fogadott el –, a szombat restaurációs nézetével. Ez a kapcsolat a könyvön belül is központi szerepet játszik. Bates gondolkodásában a szombat iránti érdeklődés fellángolása az 1844 végén megnyíló szentek szentjének volt köszönhető. Ez az érdeklődés egyesek figyelmét Jelenések 14:12. versére terelte, mely szerint az Úrnak lesz egy apokaliptikus népe, amely engedelmeskedik Isten parancsolatainak. Bates továbbá ezt írta: „Egyértelmű és világos, hogy a Földön léteznek a tizenkettedik vers szerint leírt emberek, akik az elmúl két év során csoportokban gyűltek össze Isten parancsolatai, a Jézus hite és bizonysága körül.” (uo., 58–59. o.) Bates tehát a szombatünneplés kialakulását profetikus mozgalomnak látta.
A Jelenések 14:12. versének próféciája azonban Bates szerint nem egy elszigetelt bibliai passzus volt, hanem szerves részét képezte a 14. fejezet áramlatának. Miller felhívása az ítélet órájára Bates értelmezésében betöltötte az első angyal üzenetét (14:6–7), a második (14:8) pedig megegyezett azzal a millerita felszólítással, miszerint el kell hagyni a Biblia igazságát elvető egyházakat. A harmadik angyali üzenet (14:9–11) pedig bemutatja az átkot, amely azokat sújtja, akik Babilonban maradnak. Korai nézeteiben ez az utolsó üzenet 1844. október 22-én véget ért. Ezek után nyílt meg Isten temploma a mennyben, amelynek következtében egy csapat hívő Jelenések 14:12. verse alapján egységre jutott, megtartva Isten parancsait és a Jézus hitét. (uo., 58–59. o.; Vindication of the Seventh-day Sabbath, 102–104. o.)
Ebben a szövegösszefüggésben fejti ki Bates azt az elgondolását, mely idővel a szombatünneplők nézete lesz a fenevad bélyegét illetően. Jelenések 12:17. versére építve, ami szerint Istennek lesz egy „parancsolatait megtartó” népe, azt fejtegette, hogy „küzdelem támad a hetedik nap szombatjának helyreállítása és megtartása körül, amely próbára tesz majd minden embert, aki belép a város [a mennyei Jeruzsálem] kapuin”. (The Seventh Day Sabbath: A Perpetual Sign, 1847, 60. o.) Jelenések 14:9–12. verseinek vizsgálata során Bates még ezt írta: „Nem világos, hogy a nyugalomnapnak, avagy a szent napnak a hét első napján való megtartása lesz-e a fe-nevad bélyege.” Azonban az idők végén csak két csoport él majd a Földön – akiken rajta van a fenevad bélyege, és akik megtartják Isten parancsait, beleértve a hetedik napi szombatot. (uo., 59. o.) Innen már csak egy kis lépés választotta el attól, hogy a Jelenések 14:1–5. versében leírt száznegyvennégyezer elpecsételését Isten utolsó napokban élő népe szombatelfogadásával ¬kösse össze. Ezt az értelmezést 1849 januárjában meg is jelentette A Seal of the Living God [Az élő Isten pecsétje] című írásában. Az előbbi magyarázatok hátterén nem csoda, hogy Bates 1847 elején arra a következtetésre jutott, hogy „Isten szent szombatja jelenvaló igazság”. (uo., 56. o. – kiemelés a szerző által)
Bates hatását a szombatünneplő adventista teológia alakulására nem lehet túlhangsúlyozni. Az adventizmus első teológusaként létrehozott egy fogalomrendszert, mely egyesítette a második eljövetel, a szombat és a szentély tanát a jó és gonosz közti harccal, ahogy azt Jelenések 11:19–14:20. versei leírják. Erre az igemagyarázatra építve a szombatünneplők idővel nemcsak a millerita adventizmus igaz jogfolytonosaiként tekintettek magukra, hanem profetikus népként is, akikre az utolsó napokra szóló, végidei üzenet lett bízva. Egyre inkább úgy érezték, hogy a harmadik angyal üzenetének hirdetése a feladatuk.

Keresőszó:


Keresés helye:


Simon Tibor
Mindenhol fény legyen


1500 Ft
Dr. Szigeti Jenő
Sorskérdéseink (Dupla dvd)


2500 Ft
Faragó József
Mi Atyánk


600 Ft
Advent Kamarakórus
Reménység Csillaga


1000 Ft
Fekete István
Bach Schemelli: Énekeskönyv


3200 Ft
Doug Batchelor
Eltévedt méhecske és más történetek


1000 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes