home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett két részből álló szolgálata, a hetedik nap nyugalma és a második advent igazsága mellett a szombatünneplő adventisták még egy hitelvet tartottak „tanbeli pillérnek”, ez az emberiség valódi természetével volt kapcsolatos. A történelem során a keresztények zöme egy görög bölcseletet követve úgy hitte, hogy az ember halhatatlan lélekkel születik. Így amikor testük meghal, lelkük vagy Istenhez tér vissza a mennybe, vagy az örökké égő pokolba jut. Azonban a történelem során a Biblia-kutatók egyik kisebb csoportja a görög helyett a héber szemléletet követve elvetette az ember veleszületett halhatatlanságát. Az adventizmus alapítói ez utóbbi nézetet képviselték.
A szombatünneplő adventisták az emberiség természetéről vallott nézete két forrásból ered. Az egyik George Storrs tanítása, aki metodista lelkész volt, és több évnyi Biblia-tanulmányozás után 1840-ben arra a meggyőződésre jutott, hogy az ember nem rendelkezik örökletes halhatatlansággal, hanem ajándékként kapja azt Krisztus által. Ebből adódóan a gonoszakat, akik elutasítják Krisztus ajándékát, teljesen felemészti a tűz a második halálban. Ez a következtetés késztette Storrs-t arra, hogy visszavonuljon metodista szolgálatából.
1841-ben Storrs névtelenül kiadott egy írást An Inquiry: Are the Souls of the Wicked Immortal? In Three Letters [Vizsgálódás: Vajon a gonoszok lelke halhatatlan? Kifejtés három levélben] címen. A következő évben megjelenteti írásának bővített változatát, ezúttal a saját neve alatt, An Inquiry: Are the Sould of the Wicked Immortal? In Six Sermons [Vizsgálódás: Vajon a gonoszok lelke halhatatlan? Kifejtés hat prédikációban] cím alatt. Noha Storrs maga is csatlakozott a millerita mozgalomhoz 1842-ben, a halhatatlanságról vallott nézetei nem jutottak kifejeződésre, mivel Miller és társai a millerizmust egytan-mozgalomnak tekintették. Ami azt illeti, Josiah Litch 1844 áprilisában egy harminckét oldalas folyóirat kiadásába kezdett The Anti-Annihilationis [A megsemmisülést vallók ellen] címen, amelyben szembeszáll Storrs nézeteivel. Storrs lelkipásztorságának első gyümölcse Charles Fitch volt, aki 1844 januárjában a következőket írta: „Sok gondolkodás és ima után, valamint Isten iránti kötelességem tudatában kész vagyok ön mellé állni a halottak állapotának kérdésében.” (Charles Fitch George Storrs-nak, 1844. január 25.) Mindazonáltal Storrs tanítása e kérdésben csak 1844 után éri el az adventizmus zömét.
A szombatünneplő adventisták feltételes halhatatlanságról vallott nézetének második forrása a Christian Connexionhöz kötődik, ahol a tagok minden kérdésben vissza akartak térni a Biblia tanításához és felülkerekedni a keresztény egyház történelme során beszivárgott elhajlásokon. James White és Joseph Bates innen hozták magukkal a feltételesség és a megsemmisülés tanát.
Ellen Harmon is e forrásokból merítette a két tant, noha csak közvetett módon. Metodistaként, a veleszületett halhatatlanság és a pokolban örökké égő lelkek eszméjével nőtt fel. E két tanítás komoly lelki küzdelmet okozott neki. „Amikor belegondoltam abba, hogy Isten gyönyörűségét leli teremtményei kínjában, akiket egykoron a saját képmására teremtett, úgy éreztem, hogy a sötétség fala választ el tőle.” (Life Sketches, 31. o.)
Anyja volt az, aki Ellen Harmont e tárggyal kapcsolatos nézeteinek módosítására ösztönözte, aki maga is részt vett a portlandi (Main állam) Casco Street Christian (Connexion) Church össze-jövetelein az 1840-es évek elején. Ellen hallotta, ahogy anyja e kérdésben beszélget az egyik barátjával, majd maga is elbeszélgetett vele. Mégis több hónapba telt, míg a lány e kérdésben meggyőződött a Biblia igazságáról. Miután azonban elfogadta, látta, hogy az mennyire beleilleszkedik az adventista teológiába. Saját szavaival ezt így fogalmazta meg: „Sokszor jelentett gondot számomra, hogy nem tudtam egymással összeegyeztetni a halottak azonnali jutalmát és büntetését a jövőben várható feltámadás és ítélet gondolatával. Ha a halálkor a lélek azonnal örök boldogságban, illetve gyötrelemben részesül, mi értelme feltámasztani a szegény, porrá vált testet? Ez az új és csodálatos hit azonban megmutatta nekem, hogy az ihletett írók miért időznek olyan sokat a test feltámadásánál. Azért, mert az ember egész lénye nyugszik a sírban.” (uo., 48–50. o.)
Röviden szólva a feltételes halhatatlanság teljes összhangban volt az adventista teológiával, ahogy azt a szombatünneplő alapítók a Bibliából megértették 1847-ben. Ezen túl a feltételes halhatatlanság igazsága alátámasztja majd a vizsgálati ítélet tanítását, amit az 1850-es évek végére fogadnak el széles körben.

Keresőszó:


Keresés helye:


Dr. Szigeti Jenő
A Biblia az irodalomtörténet mérlegén


2000 Ft
REK
Merre keressem...?


10000 Ft
Dr. Donna Habenicht
A gyermeknevelésről


2500 Ft
Dvd Felvétel
Tehetségkutató 2007.júni. 3.


1000 Ft
Doug Batchelor
Kik éneklik a bárány énekét?


200 Ft
Gyűrűs Istvánné
Gyermeknevelési percek


1000 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes