home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

A szombatünneplő adventista vezetők alapos és kiterjedt Biblia-tanulmányozás után 1848 elejére a következő négy tantételbeli kérdésben jutottak alapvető megegyezésre: (1) Jézus Krisztus személyes, látható, premillenniumi visszatérésében, (2) Krisztus két részből álló, a mennyei szentélyben végzett szolgálatában, (3) a hetedik nap nyugalomnapjának örökkévalóságában és annak végidei fontosságában, (4) valamint a halhatatlanság nem veleszületett, hanem Jézus Krisztustól nyert ajándék fogalmában. Ez a négy tanbeli pillér vagy mérföldkő nemcsak a többi milleritától különböztette meg a szombatünneplőket, hanem a többi kereszténytől is. Ezek a pillérek válaszolták meg a kérdést, hogy mi az adventista az adventiz-musban. Ezek biztosították a szombatünneplők sajátos önazonosságát.
Sok egyéb hitbeli kérdésben a szombatünneplők osztoztak más keresztényekkel, ám tanításaik és igehirdetésük tanbeli mérföldkövekre összpontosultak, mint amelyek a kor jelenvaló igazságát alkotják. Üzenetüket két gyújtóponton keresztül szemlélték. Az egyik az a teológiai orientáció volt, miszerint a „mennyei szentély a keresztény rendszer legfőbb középpontja”, amelynek a segítségével egyesíteni tudták az összes többi hitelvüket. (Review and Herald, 1863. december 15., 21. o.) Teológiájuk másik ilyen gyújtópontja a Jelenések könyve 14. fejezetének harmadik angyali üzenetéhez kapcsolódott.
1848-ra már felderengett a szombatünneplő adventisták előtt a három angyal üzenetének profetikus fontossága saját küldetésükre nézve. 1850-ben James White megjelentetett egy cikket, amelyben összefoglalta a témával kapcsolatos következtetéseiket. Az első angyal üzenetét (Jel 14:6–7) ő is a milleriták által hirdetett második advent üzenetével azonosította. White különös jelentőséget tanúsított a szövegben található időjelzőnek, tudniillik, hogy „eljött az ő ítéletének órája (vagyis ideje)”. „Az egész adventsereg – írta ezzel kapcsolatban –, egykor hitte”, hogy valami különleges dolog történik 1843-ban. „A most kétkedők hitetlensége – folytatta –, még nem bizonyítja azt, hogy akkor mindnyájan tévedtünk. Az idő múlása és az adventhívők folytonos visszaesése, hitetlensége még nem változtatja át Isten igazságát hazugsággá. Az igazság megmarad igazságnak.”
Írásában hangsúlyozta, hogy a második angyal (Jel 14:8) „követi” az első angyalt. Amikor az egyházak bezárták ajtóikat a milleriták előtt, és kiközösítették őket, megszólalt a második angyal üzenete: „Elesett Babilon… Fussatok ki belőle, én népem!”
White kijelentette, hogy „ez a prófécia pontosan beteljesedett, a megfelelő időben és helyen… Saját fülünkkel hallottuk üzenetét, a mi szánk hirdette, és egész lényünk érezte erejét, szemünk pedig látta hatását, amikor Isten elnyomott népe kitört a kötelékekből, amelyek különböző felekezetekhez bilincselték, és kifutott Babilonból…”
„A második angyal üzenete kiszólított bennünket az elbukott egyházakból oda, ahol szabadon gondolkodhatunk, és magunk cselekedhetünk Isten félelmében. Fölöttébb érdekes tény, hogy a szombat kérdése akkor ütötte fel a fejét a második adventet várók körében, amikor a második angyal üzenete kiszólította őket az egyházakból. A Mindenható műve sorban halad. A szombat igazsága éppen a megfelelő időben bukkant fel, hogy betöltse a próféciát.” (Present Truth, 1850. április, 65, 68. o.)
A szombatünneplő adventisták végre megtalálták önazonosságukat. Eljutottak oda, hogy prófétai népként tekintsenek önmagukra. Meggyőződésükből adódóan gyakran úgy utaltak moz-galmukra, mint a „harmadik angyal” üzenetére. Meglátásuk szerint az 1844 októberét követő szétszóratás kora lejárt, elérkezett a gyülekezés ideje, amely alatt hirdetniük kell az utolsó napok üzenetét a millerita maradéknak. James White 1849 novemberében lejegyzett szavai: „Megéltük a szétszóratás idejét, de elmúlt, mögöttünk van. Most érkezett el az ideje annak, hogy a szentek összegyűljenek a hit egységében, és elpecsételje őket a szent, egyesítő igazság. Bizony, testvéreim, itt az idő. Igaz ugyan, hogy a mű lassan halad előre, de haladása bizonyos, és minden lépéssel nő az ereje… Múltbéli advent tapasztalatunk, a jelenlegi helyzetünk és a jövő munkája mind világosan le van jegyezve Jelenések 14. fejezetében, amennyire csak egy profetikus toll leírhatja. Adjunk hálát Istennek, hogy látjuk… Hiszem, hogy a szombat igazsága még csak most fog igazán elhatni az országban, mint ahogy még az adventüzenet sem… Jézus eljön, hogy összegyűjtse a szegény számkivetetteket, és hazavigye őket. Haza, HAZA. Akik megtartják a teljes igazságot, hazatérnek. Áldottak, akik megtartják a parancsolatokat, mert nekik, igen nekik, NEKIK joguk lesz az élet fájához, és bemehetnek a szent városba!” (James White Bowles testvérnek, 1849. november 8.)

Keresőszó:


Keresés helye:


Doug Batchelor
Eltévedt méhecske és más történetek


1000 Ft
Válogatás
Örökkévaló Evangélium


600 Ft
Szabó László
Múltunk titkai -Jövünk kérdései (3dvd)


2000 Ft
Dr. Szigeti Jenő
Filippi levél Egy levél az örömről


600 Ft
REK
Tíz évvel élhetsz tovább


1200 Ft
Joe Crews
Titkos Elragadtatás


200 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes