home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Az 1840-es évek végén és az 1850-es évek során a szombatünneplők számos módon felülbírálták és módosították az első és a második angyal üzenetéről alkotott eredeti elképzelésüket. Nemcsak arra jöttek rá, hogy a harmadik angyal üzenete magába foglalja Jelenések 14:12. versét, és hogy 1844 októberében vette kezdetét, hanem arra is, hogy noha az angyalok egymást követve hirdetik üzenetüket, mindhárom üzenetnek párhuzamosan kell hangoznia az 1844 utáni időszakban. A szombatünneplők fokozatosan megértették, hogy mindhárom üzenetet hirdetniük kell és nem csak a harmadikat. Így felváltva úgy utaltak a moz-galmukra, mind a harmadik angyalra és a három angyalra.
A Jelenések 14:8. versének második angyali üzenetével kapcsolatban a szombatünneplők továbbra is Charles Fitch értelmezését követték, mely szerint Babilon magába foglalja a hitehagyó protestantizmust is a római katolicizmus mellett. James White ezt írta 1859-ben: „Az apokalipszis Babilonját habozás nélkül alkalmazzuk minden korrupt kereszténységre.” Az ő szemében a megalkuvó romlottság (ti. a korruptság) egyszerre jelentett erkölcsi bukást és a keresztény tanok nem keresztény filozófiákkal – mint például a lélek halhatatlanságának tanával – való elegyítését. Ez utóbbi kiszolgáltatta az egyházat a spiritualizmus veszélyének. Röviden Babilon a zavarodott egyház jelképe volt. (Review and Herald, 1859. március 10., 122–123. o.)
A második angyal üzenetével kapcsolatban az egyik fontos módosítás az volt, hogy Babilon bukását kétszakaszos, fokozatos romlásnak gondolták. Amíg Fitch a Jelenések 14:8 és 18:1–4. verseiben leírtakat egy eseménynek tekintette, addig James White és a szombatünneplők értelmezésében a két igeszakasz két külön eseményt jelöl. White például észrevette, hogy Babilon eleste a 14:8. versében „a múltban történt”, míg a 18:1–4-ben pedig jelen és főként jövőre utaló eseményről szólnak. 1859-ben ezt így fogalmazta meg: „[Babilon] előbb elesik (14:8), majd ördögök lakóhelyévé lesz, és rejtekhelyévé minden tisztátalan léleknek, stb. Ezek után Isten népét kiszólítják belőle, és végül csapásai visszatérnek a fejére.” (uo.) Így bár a vallásos világ nagyot hibázott, amikor az 1840-es évek elején elutasította a második advent bibliai tanítását, és üldözőbe vette azokat, akik azt elhitték, ez az 1840-es bukás csak a zűrzavar kezdete volt. A végidő előtti események alakulása az egyházakat még súlyosabb erkölcsi és tanbeli felfordulásba taszítják, míg végül Isten kénytelen lesz feladni a reménytelenül meg-zavarodott egyházakat, akik döntéseikkel Babilon részesei lettek.
A szombatünneplők egy jelentős módosítást eszközöltek az első angyal üzenetének millerita értelmezésében. A milleriták összekapcsolták a Dániel 7. fejezetének ítéletjelenetét, a Dániel 8:14. versében olvasható szentély megtisztulását és a Jelenések 14:7. „ítéletének óráját” a második advent során végbemenő ítélettel. Ezzel szemben a szombatünneplők az első angyal üzenetében szereplő ítéletet vizsgálati ítéletnek tekintették, ami megelőzi az adventet. A vizsgálati ítélet elképzelését azonban egyetemesen csak az 1850-es évek végén fogadták el. Ez a kérdés egy ideig egyenetlenséget okozott Bates és James White között.
Az adventet megelőző ítélet elgondolása már az 1844-es októberi csalódás előtt is létezett. Ezt Josiah Litch fogalmazta meg 1840-ben, majd adta ki 1841-ben. Az akkori érvelésében főképp arra mutatott rá, hogy az ítélet meg kell, hogy előzze a feltámadást. (Address to the Public, 37. o.) Egy évvel később ennek így adott hangot: „Egy emberi törvényszék sem fog ítélet-végrehajtásba a tárgyalás előtt, hát még az isteni!” Az Örökkévaló tehát még a feltámadás előtt minden emberi tett fölött ítéletet hoz. A feltámadásban így az adventet megelőző ítélet döntését hajtja végre. (Prophetic Expositions, 1. kötet, 49–50. o.) Számos millerita fogadta el Litch nézetét még 1844 októbere előtt.
Később, az októberi csalódás és 1850 között mások is elfogadták az adventet megelőző ítélet elképzelését, amely szerintük a nagy csalódáskor vette kezdetét. Ezek között volt Bates is. Enoch Jacobs például arra a következtetésre jutott 1844 novemberében, hogy „amennyiben nem egy olyan meghatározó esemény vette kezdetét tizedikén [1844. október 22-én], mint az ítélet, akkor az előkép még nem valósult meg”, a prófécia még nem teljesedett be, és még mindig sötétségben vagyunk. (Western Midnight Cry, 1844. november 28., 19. o.) 1845 januárjában Apollos Hale és Joseph Turner a menyegzői példázatok újragondolását és mélyebb megértését szorgalmazták. Különösen a Lukács 12. fejezetében leírt példázatra hivatkozva hangsúlyozták, hogy a népnek várnia kell, míg Krisztus megjön a menyegzőről. Turner és Hale rámutattak továbbá az ítéletjelenetet tartalmazó menyegzői példázatra Máté 22. fejezetében, ahol is a király megvizsgálja vendégeit, hogy vajon viselnek-e menyegzői ruhát. Hale és Turner ezeket a példázatokat összekötötte Dániel 7. része ítéletjelenetével, amikor Krisztus elfoglalja birodalmát. Meggyőződésük szerint október 22-től kezdve Krisztusnak új feladata volt a „láthatatlan világban”. Ennek következtében hirdették azt is, hogy „elérkezett az ítélet”. (Advent Mirror, 1845. január, 3. o.)
A fenti érvek mentén némely csalódás utáni adventisták számára a milleriták gondolkodásában központi szerepet játszó szöveg, a Dániel 7. fejezet, valamint a vőlegény menyegzőre való érkezése Krisztus eljövetele előtti ítéletszolgálatának megkezdését kezdte jelenteni és nem az ég felhőiben való visszatérését a Földre. Ugyanezt az okfejtést alkalmazták Dániel 8: 14. versének a szentély megtisztítására, illetve Jelenések 14:7. versének ítélet órájára vonatkoztatva. „Ami az »eljött az ő ítéletének órájá«-t illeti – írta Bates 1847-ben –, megfelelő sorrendben kell mindennek lezajlania ahhoz, hogy Isten a legfőbb bírói mivoltában eldöntse minden igaz ügyét, hogy a nevük beírva találtasson a Bárány könyvében, és hogy teljesen készen álljanak a halandóságból a halhatatlanságba való átváltozásra.” (Second Advent Way Marks, 6. o.) Bates felfogásában a szentek tökéletesítése a Földön együtt járt a mennyei szentély megtisztulásával (vagyis az ítélettel – lásd Vindication of the Seventh-day Sabbath, 69. o.), amely megelőzi a második eljövetelt.
James White egyáltalán nem egyezett Bates nézetével az adventet megelőző ítélettel kapcsolatban. 1847-ben ezt írta: „Nem törvényszerű, hogy a végítélet megelőzze az első feltámadást, mint ahogy azt egyesek [ti. Bates] tanítják. A szentek nevei ugyanis fel vannak jegyezve a mennyben, Jézus és angyalai pedig bizonnyal tudni fogják, kit támasszanak fel és gyűjtsenek egybe az új Jeruzsálembe.” (A Word to the Little Flock, 24. o.) 1850 szeptemberében pedig ekként fogalmazott: „Az ítélet nagy napja ezer esztendeig tart majd”, és „a második adventkor veszi kezdetét”. „Sokakat megzavartak a témával kapcsolatban megjelent ellentétes nézetek. Egyesek úgy vélték, hogy az ítélet napja megelőzi a második adventet. Ennek az elgondolásnak azonban bizonnyal semmi alapja nincs Isten Szavában.” (Advent Review, 1850. szeptember, 49. o.)
Azonban valamikor 1850 és 1857 között White is Bates oldalára áll az adventet megelőző ítélet kapcsán. Ennek közvetett bizonyítékát az 1854-es Review februári számában találhatjuk meg, amelyben James White megjelentett egy írást J. N. Loughbo¬rough-tól, aki az első angyal üzenetét összekapcsolja az advent előtti ítélettel. Noha Lougborough eredetileg nem kiadásra szánta az írást, White a rövid előszóban megjegyzi, hogy mégis megjelenteti, mivel „választ ad sok, nekünk szegezett kérdésre”. (¬Review and Herald, 1854. február 14., 29. o.) 1857 januárjában azonban White álláspontját minden kétséget kizáróan megvilágítja a „vizsgálati ítéletről” írt és a saját neve alatt közölt cikke. (uo., 1857. január 29., 100–101. o.) A „vizsgálati ítélet” kifejezés papíron először E. Everts írásában jelenik meg egy korábbi számban. (uo., 1857. január 1., 72. o.) Ekkorra már a szombatünneplő adventisták többsége elfogadta az advent előtti ítélet igazságát.

Keresőszó:


Keresés helye:


REK
Tíz évvel élhetsz tovább


1200 Ft
Válogatás
Mai lelkészek mai üzenetei


600 Ft
REK
Merre keressem...?


10000 Ft
Gyűrűs Istvánné
Gyermeknevelési percek


1000 Ft
Doug Batchelor
Isten figyelmeztető üzenete az emberiségnek MA


3000 Ft
Kay Kuzma
Hogyan segíthetjük gyermekeinket a halál tényének feldolgozásában?


200 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes