home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

1847-re tehát a Hetednapi Adventista Egyház alapítói hitük következő alappilléreinek tartották: a második adventet, a szentélyt, a szombatot és a halottak állapotát. Ezek a tanok mindegyike Biblia-tanulmányozás eredménye, ám érdemes megemlíteni azt is, hogy ezeket olyan valaki fogalmazta meg, aki soha nem lett a szombatünneplő mozgalom tagja. Ily módon az alapítók szerepe, főként Batesé, az volt, hogy a fenti négy tanítást a Jelenések 11:19. versétől egészen a Jelenések 14. fejezetéig ívelő végidő felfogásába beépítse. E folyamatban Ellen G. White látomásai inkább megerősítő, mintsem kezdeményező szerepet játszottak. (lásd A Word to the Little Flock, 18–20, 12. o.)
Az 1840-es évek végének szombatünneplő adventista teoló­giája kapcsán hangsúlyoznunk kell azt is, hogy itt nem különálló tanok listájáról volt szó, hanem valóban teológiáról, vagyis hitrendszerről. A teológia egyesítő gyújtópontját Jelenések könyve apokaliptikus magjában lelték fel. A Jelenések 11:19. versétől a Jelenések 14:20. verséig tartó igeszakasz egymásba fonta a második adventet a mennyei szentély belső termének felnyitásával, valamint a Tízparancsolat, kiváltképpen pedig a szombat eszkatologikus jelentőségével. E teológia különböző aspektusai nem léteztek különálló egységekként. Ellenkezőleg, együtt alkottak teljes egészet, amelyben minden egyes aspektus összefüggésben áll a többivel. Az, hogy teológiájukat a Jelenések könyve központját képező, jó és gonosz közti utolsó nagy harc szövegösszefüggésébe helyezték el, sürgősséget kölcsönzött neki, amely idővel arra késztette a szombatünneplőket, hogy egyre kiterjedtebb missziót indítsanak a világ figyelmeztetése érdekében.
1848 kezdetére tehát a szombatünneplők önálló teológiával rendelkeztek. Eljutottak arra a következtetésre is, hogy elérkezett a begyűjtés ideje. Ennek eredményeképpen meghívták az egykori milleriták csoportjait, hogy „megismertethessék velük az igazságot”. (Spiritual Gifts vol. 2., 98. o.) Ezeknek a szombatkonferenciáknak (1848-tól 1850 végéig) az volt az elsődleges rendelte-tése, hogy szombatünneplő teológiai alapok köré gyűjtse az embereket. Egy másik eszköz ebben a könyvkiadás volt (különösen Bates munkásága nyomán), valamint James White kezdeménye-zései a folyóirat-szolgálatban. (lásd Millennial Fever and the End of the World, 319–325 o.) Az 1850-es évek elején rohamosan megnőtt a szombatünneplők száma, míg az 1861 és az 1863 közti időszakban létrejönnek a Hetednapi Adventista Egyház intézményei.
Az 1850-t követő évtizedekben az adventisták teológiai feladata, hogy kifejtsék és kiterjesszék tanbeli alappilléreiket és apokaliptikus próféciáikat, amelyek biztosították a fiatal egyház önazonosságát. A felekezet könyvei és folyóiratai rendíthetetlenül sulykolták a „jelenvaló igazságot” és hitrendszerük jellegzetesen adventista aspektusait.
Ezzel egyidejűleg felmerült néhány zavaró irányzat is. Az egyik a törvényeskedés kísértése volt. Ellen G. White sürgethette, hogy „szemüket Krisztusra szegezzék” (Early Writings, 14. o.), férje pedig hirdethette a „Krisztus vére általi ingyen és teljes” megváltást (Present Truth, 1850. április, 66. o.), dr kevésbé szerencsés nézetek is felütötték fejüket. Például Bates ismételten azt tanította, hogy „a szombat MEGSZENTELÉSE… MEGMENTI A LELKET”. (The Seventh Day Sabbath: A Perpetual Sign, 1846, 55, 57. o.) Elvégre nem Jézus mondta a gazdag ifjúnak, hogy „az egyetlen módja, hogy örök életet nyerjen, ha megtartja a parancsolatokat”? (uo., 1846, 19. o.; A Word to the Little Flock, 21. o.; Vindication of the Seventh-day Sabbath, 7. o.)
A második komoly irányzat, amely felütötte a fejét, az a hetednapi adventista lelkészek nyers evangélizáló modora volt. Rájöttek ugyanis, hogy nagy tömegeket tudnak megmozgatni azzal, ha más felekezetek lelkészeit vitára hívják ki olyan témában, mint a valódi nyugalomnap vagy az ember halál utáni állapota. Sokan szerettek a küzdelmek szemtanúi lenni, és gyakran megtöltötték a viták helyszíneit, ezzel evangelizációs lehetőséget teremtve az adventista prédikátornokak. Mivel az adventista lelkészek Biblia-kutató egyének és jó szónokok voltak, sok hallgatót sikerült meggyőzniük. Ám miközben így lehetõségük nyílt az „igazság” tanítására, gyakran erőszakos lelkületről tettek bizonyságot, amely megüthette ugyan a tanbeli tisztaság mércéjét, de alulmaradt Jézus Krisztus kedvességének és szerető lelkületének megnyilvá-nulásában.
A harmadik zavaró tényező az 1870-es és az 1880-as években a hetednapi adventista vezetők növekvő hajlama, amely szerint inkább megőrizték és megóvták teológiai felfogásukat, és nem haladtak tovább a megértés útján. Így az 1883-as generálkonferenciai ülésen egy tíztagú rendkívüli bizottság részben azért utasította el egy lelkész kifejtését a hét trombitaszóról, mert az „megbolygatta volna hitünk legfontosabb és legalapvetőbb pontjait”. (Review and Herald, 1883. november 27., 741. o.)
A negyedik irányzat nagyobb szerepet adott Ellen G. White írásainak a kérdések tisztázásakor. Ugyanis, a Review fennállásának első három és fél évtizedében minden hozzájuk intézett kérdést kizárólag a Bibliából válaszoltak meg. Ez az 1880-as években megváltozott, amikor első ízben kezdtek Ellen G. White-ra utalni, hogy mit írt egyes bibliai kérdésekben. (lásd uo., 1883. április 17., 250. o.) Ez a gyakorlat az idő során egyre gyakoribb lett, ahogy a fiatal egyház távolodott gyökereitől.
Összegezve tehát, a hetednapi adventista teológia alakulásának első szakaszában (1844–1885) a felekezet arra a kérdésre talált választ, hogy mi az adventista az adventizmusban. Az egyház a Jelenések könyve alapvetõ tanításaival összekötött sajátos hitpillérei hangsúlyozásával lépett az 1880-as évekbe. Ugyanakkor behozta azt a négy zavaró tendenciát is, amelyek korai teológia történelmük során alakultak ki. Mindezen tényezők fontos szerepet játszanak majd a döntő 1888-as minneapolisi Generálkonferencián, ahol az egyház vezetősége a második nagy kérdéssel szembesül – tudniillik, hogy mi a keresztény az adventizmusban?

Keresőszó:


Keresés helye:


Joe Crews
Titkos Elragadtatás


200 Ft
Joe Crews
Miért mondta Isten?


200 Ft
Válogatás
Örökkévaló Evangélium


600 Ft
Fekete István
Hitünk énekei orgonán


2400 Ft
J.S.Bach
János PAssió


1000 Ft
Lancsák Anita
Péter szólt


1200 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes