home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Ahogy azt már korábban megjegyeztem, az adventizmus ereje nagyrészt a Kellogg–Jones-krízisre és az első világháborúra irányult az új század első két évtizedében. A Krisztushoz és a megváltás tervéhez kapcsolódó témák még annyi figyelmet sem kaptak, mint az 1890-es években. 1919-ben azonban ez megváltozott. Prescott ebben az évben legalább tizennyolc előadást tartott Krisztus személyéről és munkájáról a felekezet Biblia-konferen¬ciáin. A következő évben pedig megjelent a The Doctrine of Christ [Krisztus tanítása] című könyve. A kiadvány tizenhárom fejezete Jézus személyét és munkáját tárgyalja, míg a többi fejezet Krisz-tus-központú szemlélettel mutatja be az adventista tanokat.
Daniells vezetése alatt a felekezet továbbra is a Krisztussal és a megváltással kapcsolatos témákat hangsúlyozta az 1920-as években. Az 1922-es Generálkonferencián számos előadás hangzott el a [hit által] győzedelmes élet témájában. 1922 után Daniells a Generálkonferencia titkáraként, valamint az újonnan létrehozott Lelkészi Bizottság (később Lelkészi Szövetség) elnökeként szolgált. Ebből a helyzetből számos témát kezdeményezett Krisztussal és a megváltással kapcsolatban. Az egyik ilyen kezdeményezés az 1923 és az 1925 között megrendezésre kerülő lelkészi intézetek sorozata volt. Az alkalmakon Krisztus-központú témákat mutattak be, amelyek nagy hatással voltak az olyan vezetők, mint Meade MacGuire, Taylor G. Bunch és Carlyle B. Haynes szolgálatára. A második kezdeményezés a Lelkészi Szövetség értekezletét használta fel az 1926-os Generálkonferencián, hogy a megváltással kapcsolatos témáknak nyomatékot adjon. A Lelkészi Szövetség továbbá kiadta és széles körben terjesztette az 1926-os ülésszakon elhangzott igehirdetéseket, amelyek a hit általi megigazulásról szóltak.
Daniells 1924-es lelkészintézeti találkozóinak egyik fontos eredménye az Ellen G. White írásaiból összeállított, a hit általi megigazulásról szóló gyűjtemény volt. A kötet összeállítására Daniells-t kérték fel, és 1926-ban jelent meg a Christ Our Righteousness [Krisztus a mi igazságunk] címmel. Szinte lehetetlenség túlértékelni e kis könyv fontosságát, mivel e téma feltérképezése vezette el Daniells-t az 1888-as generálkonferenciai ülésszak és annak utóhatásai kutatására. Az adventista történelem e pontjáig ugyanis az egyház szinte teljesen elhanyagolta a Minneapolisban felvetett hit általi megigazulás témáját. J. N. Loughborough addig megjelent két könyve az adventizmus történelméről (1892, 1905.) említést sem tesz a vitáról, valamint a Jones és Waggoner előadásait követő nézeteltérésekről. Hasonlóképpen hallgat ezekről M. E. Olsen 1925-ös történelmi műve. Így Daniells volt az, aki feltámasztotta ezt az igen fontos teológiai témát.
Egy másik fontos esemény is kapcsolódott a lelkészi intézetekhez, tudniillik Le Roy Froom Krisztus-központúságához és az ő igazságához való megtérése. Ennek következtében írta, hogy „a kereszténység lényegében személyes kapcsolat egy másik Személlyel – Jézus Krisztussal, az én Urammal… Rájöttem, hogy túl gyakran inkább egy üzenetben hittem és bíztam, mintsem egy Személyben. Egy üzenetet hirdettem és nem az evangéliumot. Ragaszkodásomat és hűségemet egy Istentől elrendelt mozgalomba helyeztem ahelyett, hogy a mozgalom élő Krisztusára tekintettem volna. Az üzenet nem más, mint az örökkévaló evangélium jelenkori alkalmazása – és ez az evangélium Krisztusban ölt testet. Ez azonban forradalmi gondolat volt számomra – és még sok más [testvér] számára. Döbbenetes, de áldott ébredés volt.” (Movement of Destiny 397–398. o.)
A Daniells munkálkodására kibontakozó megújulás fontos hangsúlyt hozott az adventista irodalomba. Nem csak a hit általi megigazulás kérdése kapott több szerepet az 1920-as évek szombatiskolai tanulmányaiban, de megjelentek a témát feldolgozó kulcsfontosságú könyvek. A már említettek mellett ott volt még J. L. Shuler: Christ the Divine One [Krisztus, az isteni, 1922], Meade MacGuire: The Life of Victory [A győzelmes élet, 1924] és a His Cross and Mine [Az ő keresztje és az enyém, 1927], W. H. Brason: The Way to Christ [Krisztushoz vezető út, 1928], Prescott: Saviour of the World [A világ Megváltója, 1929] és M. C. Wilcox: Studies in Romans [Tanulmányok a Római levélhez, 1930] című könyve.
Külön említésre méltó még két tanulmány. Az egyik Froomé: The Coming of the Comforter [A Vigasztaló érkezése, 1928], ami az első olyan könyv, amelyben a Szentlélek személyként jelenik meg. Az 1890-es évekhez hasonlóan a hit általi megigazulás megújult tárgyalása a Szentlélek személye és munkája iránt kiújuló és kapcsolódó érdeklődéshez vezetett.
A másik könyv, amelyik különleges fontossággal bírt, noha ez csak később vált nyilvánvalóvá, Taylor G. Bunch Forty Years in the Wilderness: In Type and Antitype [Negyven év a pusztában: Előkép és beteljesedés, 1928 körül] című könyve volt. A Daniells által feltámasztott 1888-as generálkonferenciai ülésszak vitája kétségtelenül arra késztette Bunch-ot, hogy maga is utánajárjon a kérdésnek. Az említett könyvben azt, hogy az adventisták „elutasították az üzenetet, amely felkészítette volna őket a mennyei Kánaánra”, az izraeliták kádés-barneai tapasztalatával hasonlította össze, amikor Isten népének vissza kellett térnie a pusztába negyven évre. (17, 12, 20. o.) Pont negyven év telt el a minneapolisi találkozó óta, és 1928-ban Bunch azt hangoztatta, hogy az adventistáknak ideje végre összhangba kerülni az Úrral. Ez az általános téma majd az 1950-es években kap új életre.

Keresőszó:


Keresés helye:


Advent Kamarakórus
Reménység Csillaga


1000 Ft
Dwight Nelson
Nézd, hova lépsz!


5000 Ft
Doug Batchelor
Kik éneklik a bárány énekét?


200 Ft
Doug Batchelor
Eltévedt méhecske és más történetek


1000 Ft
Gyűrűs Istvánné
Gyermeknevelési percek


1000 Ft
Nyári István
Versek az Istent keresõ emberrõl


600 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes