home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk

Az 1950-ben kezdődő időszak sok szempontból nehéz volt teológiailag az adventizmus számára. A felekezeti teológia alakulásának ezen legutóbbi korszaka olyan feszültséget hozott, amely nem látszik megnyugodni. Persze mindig is voltak teológiai feszültségek az adventizmusban, de az 1950-es évek óta mintha következetesen egy status quo felé haladnának. A jelenlegi korszakban minden korábbi kérdés (ti. „Mi az adventizmusban az adventista/a keresztény/a fundamentalista?”) egy időben mozog a vérkeringésben. A kérdések nem csak egyszerre vetődnek fel, de a válaszok is igen eltérnek egymástól, attól függően, hogy a felekezet teológiai fejlődésének mely szakaszára összpontosít a válaszadó. Egyesek még mindig az adventizmus adventistaságát vélik a legfontosabbnak, míg mások az adventizmus keresztény voltát hangsúlyozzák, és vannak olyanok is, akik az adventizmus reményét a funda-mentalizmushoz való teljes hűségben látják. Az önazonosság körüli küzdelemben olyan teológiai polaritások jöttek létre, melyek még mindig tüskék az egyházon belül. Az adventizmus teológiáját formáló kérdések továbbra is alakítják a vitákat, miközben azon fáradozik az egyház, hogy feloldja folytonos önazonossági válságának gordiuszi csomóját. A végső fejezetben még visszatérünk e válság dinamikájához.
Addig is fontos megjegyeznünk, hogy a fejezetben tárgyalt megváltás és ihletés problémája nem az egyetlen fontos kérdés, mellyel a kortárs adventista teológia foglalkozik. Más kutatások a bibliai „maradék” szerepét és jelentőségét, az egyház, illetve az eklézsiológia tanát, a Genezisben található teremtés és vízözön jelentőségét, valamint az apokalipszis természetét vizsgálják. Ez utóbbi kérdésben az elmúlt két évtizedben egyesek elmozdultak az adventizmusban központi szerepet játszó Dániel és Jelenések könyve történelmi magyarázatától olyan prófétai értelmezési elv felé, amely inkább futurista, sőt preterista felfogással van összhangban. Az ebbe az irányba mozduló nagyobb átértelmezés persze az egész adventizmus átértelmezését szükségeltetné, mivel a hetednapi adventizmus pont a prófécia, kiváltképpen a Jelenések 11:19. és 14. fejezet történelmi értelmezésének mozgalmaként találta meg alapvető önazonosságát.
Napjaink adventizmusa e kérdéseken túl is tapasztalt változásokat. Meglepő módon az 1990-es években újjáéledt a Szent¬háromság-ellenesség és a félig-meddig arianizmus arra való hivatkozással, hogy ezt hitték a legkorábbi adventisták is. Az ilyen példálózgatás meglehetősen furcsán hat abban az egyházban, amely tagadja a hagyomány teológiai tekintélyét. A tekintélykérdés pálfordulásai azonban nem egyedülállóak az egyháztörténelemben. Mindenesetre a kérdések ismételt felvetése inkább középkori logikára vall, mintsem a XIX. századi restaurációs adventizmus gondolkodására.
Az adventista teológia egy másik, az 1980-as és az 1990-es években megfogalmazódó kifinomultságát is tekinthetjük akár a gondolatok újfajta kifejezési módjának vagy akár hitbeli módosulásnak. A vizsgálati, vagyis az adventet megelőző ítéletről van szó. Korábban az adventisták nagyobb szigorral értelmezték az ítéletet, melyben Isten kirekeszti a hűtleneket. Mostanában a hangsúly arra a hitre került, mely szerint Isten az emberek oldalán áll, és akit csak lehet, országába akar juttatni. Ebben a hangsúlyozásban a bíró, a Biblia értelmében, a bűnös oldalán áll, maga az ítélet pedig megváltásuk bizonyosságát és a mennyben való boldogságukat hivatott igazolni. Heppenstall szerint Isten ítélete a hívők javát fogja szolgálni. „Isten népének nem kell tartania az ítélettől. Az utolsó napok szentjei reménységet és biztonságot találnak az ítéletben, amikor nevük megvallásra kerül az Atya és az angyali seregek előtt.” (Our High Priest, 121, 207. o.) Ennek következtében az 1990-es években sok adventista az ítélet bizonyosságára kezdett összpontosítani a bizonytalanság helyett.
Az adventizmusban zajló folytonos teológia párbeszéd utolsó aspektusa a véget nem érő végidő problémája. A probléma az adventizmus közelgő adventbe vetett reményének a szorgalmazott fenntartásából fakad. Hogyan lehet ezt a reményt fenntartani a múló idő távlatában – olyan kérdés, amellyel az egyháznak szembesülnie kell. Sokan általánosan a közösséget hibáztatják a problémáért. Ha az adventizmus elfogadta volna Jones és Waggoner üzenetét, vagy ha az egyháztagok bemutatnák azt a tökéletességet, amelyre Isten vár, akkor már itt is lenne a vég. Vannak adventisták, akik minduntalan az új izgalmat lesik az „idők jelei” értelmében. Időről időre az egekbe szökik eszkatológiai adrenalinszintjük, hogy azután ismét a mélybe hulljon. A tudományosabb hajlamokkal bírók pedig arra keresik a választ, hogy mit értett Jézus Krisztus azon, hogy „Occupy till I come.” („Kereskedjetek, míg megjövök.” – Luk 19:13) Máté 25:31–46. verseit (az utolsó ítélet példázatait) Máté 24–25. fejezetének szövegösszefüggésében olvasva egyre inkább a társadalmi erkölcsre és az egyház felelősségére összpontosítanak, hogy a nincstelenek és a szenvedők után nyúljanak a várakozás idején. A megoldások különbözőek, a probléma azonban minden adventista számára ugyanaz most, mikor az egyház a XXI. századba lép. A felekezet alapítói sem kerülték el ezt a kérdést – tudniillik hogyan legyenek adventisták hitükben és életükben, miközben az egyház a második adventre vár.

Keresőszó:


Keresés helye:


Dvd Film
A Fegyvertelen Hős


1500 Ft
Gaál Éva
Igaz történetek - Barátság


600 Ft
Doug Batchelor
Fianl Evnts


900 Ft
Faragó József
Mi Atyánk


600 Ft
Nyári István
Jézushoz vezetõ út Ellen G. White


1500 Ft
Lancsák Anita
Péter szólt


1200 Ft
Copyright 2007 © Felfedezések Alapítvány
Powered by Rendes