home   a kosár üres
Bejelentkezés   |   Jelszóemlékeztető   |   Regisztráció
  Főoldal     Vásárlás     E-könyvek     Rólunk


Az adventista teológia alakulástörténetéből levonható legfőbb tanulság az, hogy mindig veszélyes „a szomszéd ellenében teológizálni”. Az adventizmuson belüli legfőbb irányzatok segítenek ennek megértésében. Az 1990-es évek végén a magot alkotó részek az adventista teológia alakulásának fordulópontjaira összpontosultak – az 1888-as tapasztalatra és az 1920-as fundamentalista válságra. Mindkét fordulópontnál polarizáció jött létre. A polarizáció egyik legfőbb oka, hogy a felfedezett tévedés elkerülésének érdekében az emberek gyakran pont az ellenkező végletbe vonulnak vissza.
A XXI. századba lépve az adventizmus teológiai megmozdulásai lényegében két frontvonal köré csoportosulnak, és a régi kérdések alkotják a köztük lévő határvonalat. Az adventizmuson belüli adventista jelleget hangsúlyozók és az adventizmuson belüli keresztény jelleget kiemelők közti nézeteltérésben fennáll a veszélye annak, hogy az egymással szembenálló erők egyre inkább egyoldalúak lesznek érvelésükben.
Az adventizmus adventista jellegét hangoztató tagokat az a veszély fenyegeti, hogy elveszítik a kapcsolatot az alapvető kereszténységgel, miközben a teológiai tekintély Biblián kívüli forrásaira koncentrálnak, és a tökéletesség valós bibliai fogalmát egy bűntelen perfekcionizmusba erőltetik. A másik végletben azok vannak, akik el akarják kerülni az előbbi csoport hibáit, őket az egyoldalú érvelés során könnyen megkísérti az adventizmus megtagadása, és így elvesztik hitük adventista jellegét. Meglátásom szerint létezik biztonságosan védhető középút is, mind azoknak, akik az adventizmuson belüli kereszténységhez, mind azoknak, akik az adventista aspektushoz ragaszkodnak – természetesen csak akkor, ha tekintetüket a Bibliára helyezik. El kell kerül¬niük a teológia gyakorlatában meglévő csűrő-csavaró dinamikát, kiváltképpen amikor a vita egymás ellenében folyik. Ez a tényező akkor lép a képbe, amikor az emberek tudatosan vagy tudat alatt a hangsúlyt a másiktól, a másik fél vélt tévedésétől való elzárkózásra helyezik, és úgy gondolják, hogy az ellenkező véleményen lévőtől nincs mit tanul-niuk.
Az ihletés kérdésének választóvonala ugyanezen a dinamikán nyugszik. Míg egyesek a liberalizmustól rettegve az 1920-as évek fundamentalizmusa után nyúlnak (összetévesztve azt a tiszta kereszténység gondolatával), mások a fundamentalizmus vélt teológiai tévedéseitől és szélsőségeitől való elzárkózás vágyában könnyen ugyanazon korszak liberális kereszténységébe esnek. A polarizáció gyökerében elsősorban írásmagyarázati-ismeretelméleti kérdések állnak – és mindenekelőtt a kinyilatkoztatás és az értelem közti elsőbbség kérdése. Mindkét félnek el kell ismernie, hogy a modernista nézet (amelyet az 1920-as évek liberálisai támogattak) felvilágosodásbeli, az emberi értelemre helyezett hangsúlya semmivel sem egészségesebb a fundamentalista tévedésnél, amely az 1920-as évek merevségeit összetéveszti Krisztus és az apostolok lelkületével. A középút ismét csak a bibliai kinyilatkozatás által meghatározott kontextusban alkalmazza az értelmet.
Minden vallási csoport veszélybe kerül, ha és amikor teológiáját elsődlegesen egy valós vagy vélt ellentéttel szemben gyakorolja. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a polarizáció még hangsúlyosabb lesz, és még tovább nő a teológiai torzulás. Az egyéneknek óvakodniuk kell e veszélyektől, mikor a keresztény adventizmus lelkületében kíván bibliai teológiát gyakorolni. A. Leroy Moore az Adventism in Conflict [Konfliktusban lévő adventizmus, 1995] című könyvében a lényegre tapint rá, amikor a „paradox gondolkodást” tárgyalja. Állítása szerint túl sok ember nevelkedett abban, hogy „az igazságnak csak az egyik oldalára összpontosítson”. A paradox gondolkodás az érvelés minden oldalára nyitott. „Az igazi paradoxon [látszólagos ellentmondás] nem vegyíti össze az igazságot a hamissággal, hanem egyesíti Isten szavának különbözõ elveit, melynek mindegyike alapvető fontosságú a másik számára.” Az emberek csak akkor juthatnak el az igazságra, ha megragadják a paradoxon összes aspektusát. (15, 21–22, 25. o.)
Moore javaslatával összhangban, meglátásom szerint az Adventista Egyház gondolkodóiból álló különböző csoportok egymásra szorulnak az egyensúly érdekében. Elég nehéz, sőt valószínűleg lehetetlen egy személy vagy akár egy csoport számára, hogy teljes egészében téves vagy egészében helyes nézetet valljon. A vitás kérdések különböző oldalán lévők általában megragadják az igazság néhány aspektusát, de részesülnek a tévedésekből is. Így mindenki tanulhat az ellenkező teológiai állásponton levőtől. Ahhoz azonban, hogy valóban tanuljon a másiktól, Krisztus lelkületét kell magába foglalnia és visszatükröznie. Ez a lelkület ugyanis nem csak a legjobbat gondolja a másikról, hanem mindenkor nyitott a bármely forrásból származó igazságra. Ez a nyitottság megkívánja, hogy ne csak az ellenkező véleményen lévő meghallgatásának készségét gyakorolja, de ne is rejtőzködjön el ideológiailag védekező álláspont mögé.

Keresőszó:


Keresés helye:


Doug Batchelor